Logikus vereség a javuló teljesítmény ellenére

Hiába várták Ghermanék, hogy Csehország majd kikaparja nekik azt a gesztenyét, amit a horvátok elleni nyitó mérkőzésen ők maguk ejtettek a parázsba, a csehek nem tették meg ezt a szívességet, így Románia kénytelen volt a legfőbb esélyes ellen pályára lépni a legjobb nyolc között. Plasztikusan szólva annyi esélye volt, mint a zebrának a krokodil állkapcsai között, azonban a teljesítményre nem lehet panasz. A megilletődött kezdés (Horvátország ellen), a valamivel jobb folytatás (a csehekkel) után Spanyolországgal igazán jól játszott a Rivera-legénység, azonban egy sokkal jobb csapat ellen, amely akkor szenvedte el utolsó Eb-vereségét, amikor Romániában az első belföldi bajnokságot szervezték, a vereség logikus és elkerülhetetlen végkifejlet volt.

A találkozó előtt a vezetőedző azt mondta, ahhoz, hogy meglephessék a spanyolokat nem elég nagyon jól játszani, a spanyoloknak is gyenge napot kell kifogniuk, ez utóbbi pedig nem következett be.

Románia megpróbálta a lehető legtöbbet birtokolni a labdát, amikor ugyanis a spanyolokhoz került a játékszer, az azonnal életveszélyt jelentett Iancu kapujára, s Torras már a 4. percben meg is szerezte a vezetést, néhány perccel később azonban Gherman kapáslövése az egyenlítést jelentette. Ekkor, az első félidő 10. percében Románia vészkapust küldött pályára, inkább a labdabirtoklás biztosítása érdekében, mint gólszerzés reményében, nem is kockáztattak, csak passzolgattak keresztbe. Amikor azonban a spanyolok labdához jutottak, villámgyors kényszerítőzéseik azonnal ismét veszélybe sodorták Iancu kapuját, aki szinte félpályáról kapta a második gólt, alig meglőtt labdából. Mégis, az ötfős támadás ismételten egyenlítést hozott, Gherman küldte tízről a pipába.

A spanyolokat láthatóan zavarta, hogy az ellenfél ritkán engedi át a játékszert, hát megbecsülték, amikor megszerezték, szünetig két újabb találattal, mégpedig azokban a percekben, amikor  Románia első sora pihent, a második garnitúra ugyanis nem tudta megtartani a labdát, s ilyenkor vészkapust sem küldött Sito Rivera a pályára.

Újrakezdés után Románia folytatta a vészkapusos támadást, amíg az első sor bírta, s a 25. percben Matei szépségdíjas kombináció végén szépített. Csakhogy azonnal jött a válasz egy egyszerű szögletet követően, s a román játékosok most már kockáztatni kényszerültek, amit Torras büntetett saját térfeléről, s még ugyanebben a percben Lin megadta a lélektani kegyelemdöfést. 3-7 után sem mondott le Sito Rivera a vészkapusról, azonban a játékosokból ekkor már hiányzott a meggyőződés, s egy újabb üres kapuba küldött találat után már csak a végső sípszót várták az együttesek.

Spanyolország vitathatatlanul jobb csapatot képez, amit ezen a mérkőzésen is igazolt. Mégis a végeredmény csalóka, sokkal szigorúbb, mint a pályán látott valóság.

Spanyolország – Románia 8-3 (4-2)
Vezették: Kovács Gábor (magyar), Eduardo Fernandes Coelho (portugál).
Spanyolország: Amado (Juanjo) – Torras, Kike, Rafael Usin, Alemao (Ortiz, Lozano, Borja, Lin, Miguelin, Aicardo).
Románia: Iancu – Fl. Matei, Radu, Lupu, Gherman (Ignat, Răducu, Șotârcă, Al-Ioani, Stoica, Sáfár).
Gólok: Torras (4., 20., 30.), Aicardo (14., 27.), Rafael Usin (17.), Lin (30.), Ortiz (38.), illetve Gherman (9., 15.), Fl. Matei (25.)

Komment