Üzenünk magunknak, egymásnak

Perge Attila, nyilvános Facebook-profiljából következtetve, minden valószínűség szerint egy magyarországi középkorú férfi. Jász-Nagykun-Szolnok megye és a székesfehérvári Jobbik „ismerőse”. Szereti a lovakat, szeret utazni, főleg Latin-Amerikába. Dühítik a megszorítások, kedveli az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” mozgalmat, s csalódott a Fideszben, sajnálja, hogy Orbánékra szavazott, sőt: szerinte a Fidesz és az MSZP egykutya.

Ő most azt gondolja, hogy mi, azaz a Székelyhon hírportál olvasói, székelyföldi, erdélyi magyarok nem kellene szombaton Budapesten a magyar kormány melletti szimpátiatüntetésen részt vegyünk.

Perge Attilának természetesen joga van a véleményéhez, horribile dictu, még ahhoz is joga van, hogy ezt a véleményét, reményét velünk, erdélyi magyarokkal is közölje. Mivelhogy meggyőződésem szerint mindenféle hisztériakeltés ellenére Magyarország nem diktatúra, Perge Attilának joga van ahhoz, hogy kiábránduljon a magyar kormányból. Joga van ahhoz, hogy kedvelje és támogassa az úgynevezett Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalmat. Sőt: nyugodtan kedvelheti azt a hivatkozást is, miszerint „Kuba marad a szocializmusnál”.

De mondanom sem kell: nekünk is teljes jogunk van, mint olyan erdélyi magyarok, akik elvileg a szintén nem diktatúrának számító Románia polgárai vagyunk, részt venni Budapesten, az Európai Unióban bármilyen tüntetésen, ha úgy gondoljuk, hogy azon ott kell legyünk. Olyan erdélyi magyarként, akik esetleg rendelkezünk már magyar állampolgársággal is, még inkább jogunk van. Más szóval, székelyesebben úgy is fogalmazhatnék, hogy nekünk aztán semmilyen Perge Attila ne mondja meg, hogy milyen tüntetésen vehetünk részt, vagy milyenen nem.

Meg amúgy: mennyire demokratikus egy olyan szándék, amely más polgárokat el akar tanácsolni egy politikai gesztus megtételétől? Hát én szólok bele Perge Attila szabad akaratába, hogy kedveljen, támogasson egyik vagy másik politikai csoportosulást, mozgalmat? Hát ha kedveli, az ő baja. Ha viszont százezer magyar polgár kivonul szombaton a Hősök terére, az az ő szabad politikai akaratuk megnyilvánulása, amelyet Perge Attila kénytelen lesz elfogadni, lenyelni, vagy ha nem, költözhet esetleg kedvenc Kubájába, az ideológiailag biztosra szabályozott Castro-társadalomba, ahol nem kell ilyen reményeknek hangot adni.

Perge Attila üzenőfali reménykedése ellenére azonban én képes vagyok ebben a gesztusban is a pozitívumot megtalálni. Mert egyébként alapállásban jól van ez így. A szándék politikai korrektsége nyilván megkérdőjelezhető, de az a tény, hogy Perge úr bele szeretne szólni a dolgunkba, díjazandó. Hisz manapság az egyik legdühítőbb dolog, amit erdélyi magyarként kaphatunk magyarországiaktól, hogy miért akarunk beleszólni mi az ő dolgukba, amikor nem is ott élünk. Sokakig negyven év kommunizmus után nyilván, nehezen jut el az a megvilágosodás, hogy nincs már olyan, hogy a ti dolgotok, s a mi dolgunk, mert közös dolgaink vannak. Amikor a most össztűz alá vett magyar kormány közjogilag is egyesítette a nemzetet, egy új, határokon átnyúló politikai közösséget is létrehozott. Ezen közösség tagjainak közös dolga az, hogy ki vezeti Magyarországot, de az is, hogy ki kap bizalmat például az erdélyi magyar közösség sorsának irányításához. Amikor itthon sokan azt mondják, hogy nem szeretnék a magyar belpolitikát Erdélybe importálni, ennek az egységes magyar, immár állampolgári alapokra helyezett politikai közösségnek a létrejöttét utasítják el. Amikor a „magyar belpolitika” ellen szólalnak fel egyesek, akkor kimondatlanul magyarként a román belpolitika mellett foglalnak állást. Azon román belpolitika mellett, amelynek ellenzéke a napokban a vicchatáron túllépve karikírozza a kormánydöntő forradalmat.

Szóval, magyarok: igenis, szóljunk bele a dolgokba, közös dolgainkba. Az erdélyiek, ha akarnak, szimpatizáljanak Orbánékkal, akár a Hősök terén is. Miközben Perge Attila is megmondhatja az övét a Székelyhon üzenőfalán, ha akarja, persze, amit esetleg kapni fog érte, lehet, hogy nem teszi ki az ablakba. De ilyen a politika, a közélet, s nincsen ebben semmi probléma. Diktatúra meg pláne nincs benne.

Komment