A nedves törülközőktől a jogvédelemig

Bár annyit el kell ismerjek, hogy György Attila Facebook-os felhívását, miszerint jutalmazza meg a közösség azt a három gyereket, akik kiálltak az öltözőben a magyar nyelvhasználathoz való joguk mellett, teljes mellszélességgel támogatom. Nem az öltözői agressziót (az erőszakot sosem!), nem a médiamanipulációt, amely az egyébként szerintem eléggé hétköznapi kamaszkori öltözői agressziót követte. Azért támogatom, mert ahogy a magyar gyerekek a törülköző-csattogtatás előtt viselkedtek, a normalitásnak az egyik jele. Csíkszeredában, a magyar gyerek között az egyetlen román csemete ne írja elő a többieknek, hogy milyen nyelven beszéljenek. Főleg: ne állapítsa meg róluk, hogy ők románok. És kész. Ráadásul egy olyan román gyerek, aki állítólag barátja az egyik, őt állítólag bántalmazó magyar gyereknek, s ráadásul mindketten ugyanabban az iskolában, a csíkszeredai Octavian Goga Líceumban járnak...

Hoppá. Kezdnek felbukkanni az árnyalatok. No de sebaj, hogy ki milyen iskolába jár, részben magánügye. Hogy kikérte magának emellett is, hogy ő román volna, annál nagyobbat nőtt a szememben. Így kell ezt csinálni, nem alamuszi módon tűrni, hogy egy magyar többségű társaságban egyetlen román jelenléte miatt románra fordítsa mindenki a társalgás nyelvét. Ha így teszünk, soha nem fogjuk tudni megvalósítani itt Erdélyben azt a fajta két- és többnyelvűséget, ami létezik a civilizáltabb helyeken. Ha mindig elismerjük a román nyelv dominanciáját, akkor a tömbmagyar Székelyföldön is visszaszorul anyanyelvünk a magánéletbe, ami újabb lépés volna a teljes asszimiláció felé.

Ha viszont az ember nem csak a szalagcímeket olvassa el, s ráfordít egy kis időt a tájékozódásra, észreveheti, hogy a románok körében is egyre nagyobb arányban (talán még a felhevült székely kommentelőknél is nagyobb arányban) felmerülnek a józan és logikus kérdések. Érdekes, hogy pont most pattant ki ez a botrány, így senki nem kell odafigyeljen az újabb népsanyargató költségvetés részleteire, vélte egyikük. Mások azon csodálkoznak, hogy miért gondolják egyesek a magyarokról azt, hogy románok? Még akkor is, ha román állampolgárok.

Szintén a közösségi hálón az általam már idézett maghiaromania.wordpress.com honlap körül csoportosulók folytattak le egy hosszabb értekezést erről a kérdésről, vagyis arról, hogy itt valószínűleg egy értelmezési problémáról van szó: sok román az összes román állampolgárra úgy tekint, mint románra. Ha nem volnának a kirekesztő, etnicizáló egyéb hozzáállások, talán még nem is volna ezzel baj. De nehéz egy „román” állampolgári identitást felvállalni olyan körülmények között, amikor a nemzeti ünnepen a románsággal hivalkodó, más nemzetiségekkel szembeforduló hozzáállások a legjellemzőbbek. „Noi suntem români, noi suntem aici pe veci stapâni” – ugyebár, mi vagyunk a románok, ezen a vidéken az örök urak, s zajos szélsőjobb hordák is fejünkbe verik ezt a román nemzeti ünnepen Csíkszereda utcáin félreérthetetlen módon. A Maghiaromania honlap aktivistái szerint a politikailag korrekt, államilag használatos változata ennek a dalnak az volna, hogy „mi vagyunk a román állampolgárok” – „noi suntem cetaţeni romăni, noi suntem aici pe veci stapâni”. Bármennyire viccesen hangzik, ezt mégis teljesen komolyan gondolják ezek a haladóbb gondolkodású román polgártársak, mint az egyetlen olyan kifejezést, amely senki értelmezésében nem lehet kirekesztő, s amely átfogja a Romániában élő nemzetiségeket. Ezért is tűnik nekem úgy, hogy ebben a botrányban a választóvonal most nem etnikai jellegű, hanem a diverzionisták, manipulátorok, forrófejűek és a másik oldalon a józanabbul gondolkodók között húzódik, s minél többet hallgattam a kemény rockmuzsikát, ez egyre nyilvánvalóbbá vált számomra.

A „bántalmazott” Florin Cosmin Marinescu édesapja, Petruţ szerdán sajtóközleményt adott ki arról, hogy a jégkorongszövetségnél iktatott beadványa abból a célból született, hogy védje csemetéjét, s nem azért, hogy politikai ügyet csináljanak belőle, sőt, ő sajnálatosnak tartotta, hogy a dokumentum nyilvános lett, és arra kérte a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben családja magánéletét.

De ha beírod a keresőbe most a kiskorú Florin Cosmin Marinescu nevét, több mint hárommmillió találatot dob ki a Google, a legtöbbet persze erről a botrányról. Nesze neked kiskorúak védelme, személyiségi és magánélethez való jog. Az éhes farkasok kórusa egyelőre erősebb, mint a józan ész.

Komment