Dicséretére legyen mondva, hogy a “törvénytelenségre” e-mailban elküldött levelében, magyar nyelven hívta fel a figyelmünket, azért nekünk mert Csíkszereda nyelvi tájképének egységesítése céljából 800 darab kétnyelvű magyar és román nyelvű kaputáblát ajánlottunk fel ingyenesen kiosztásra a városban a magánházak lakói, intézmények és cégek számára, tehát a tábla a mi kezdeményezésünk révén kerülhetett ki. Mint írta, neki semmi baja a magyarokkal, hiszen még a felesége is magyar, gyerekei mindkét nyelvet beszélik, – annak ellenére, hogy román iskolába adta őket elvégre “Romániában élünk” -, de a magyart amúgy is inkább csak akkor használják ha a románul nem tudó nagymama éppen náluk tartózkodik. Ioan úrnak, mint azt jelezte semmi baja a kétnyelvűséggel, ám elvárja, hogy államunk, a közös haza hivatalos nyelve, ne mint másodrendű nyelv legyen feltüntetve. Nos, melyen tisztelt Chereches úr, engedje meg, hogy kifejtsük mi is ellenérveinket az ön levelével kapcsolatosan: Az Erdélyi Magyarságért Egyesület egyik célja, a mai Románia területén élő őshonos magyar nemzetrész életterében, a tényleges kétnyelvűség tudatos használatának elérése. Egyesületünk a közérdekű, mindkét nyelvközösséget érintő hír, információ, közlemény vagy közlésre vonatkozó kétnyelvűség fogalma alatt a nyelv vizuális, illetve beszéd formájában, tájékoztató jelleggel történő megjelenítését érti, ami a jövőben a magyar, illetve román nyelv kötelező érvényű, maradéktalan megjelenítését jelenti minden olyan nyilvános felirat esetében, amely az érintett területeken megjelenik, és az összlakosságot célozza meg, legyen az pl. bárhol, a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen megjelenő felirat, kezdve a boltok kirakataitól az útjelző táblákig. Abban az esetben viszont, ha egy bizonyos felirat vagy tájékoztatás csak a magyar vagy csak a román közösség megszólítására hivatott, nem tartjuk szükségesnek mindkét nyelven való közlését. A vizuális kétnyelvűség meglátásunk szerint csak abban az esetben valósítja meg a tényleges jogegyenlőséget, ha a feliratok mindkét nyelven azonos méretben és kivitelezésben jelennek meg. Az esélyegyenlőség elveit szem előtt tartva. Mivel a kétnyelvűség kérdésével, mint olyan ön is egyetért gondolom a fentebb leírtak nem képezik vita tárgyát. A vita tárgyát képező kérdésben viszont, hogy melyik nyelv legyen az első helyen, mi azt a véleményt osztjuk miszerint magyar többségű vidéken a magyar, míg a szórványban a román nyelv élvezzen elsőbbséget, lévén, hogy bár az erdélyi magyarság valóban egy nyelvi kisebbség Románián belül, de esetenként főleg Erdély DK-i részen, a Székelyföldön a román anyanyelvű polgártársak vannak kisebbségben. A közérdekű, mindkét nyelvközösséget érintő hír, információ, közlemény vagy közlés nyelvhasználati sorrendjének meghatározása, véleményünk szerint maradjon a hírt, információt, közleményt kiadó szerv vagy szervezet magánjoga, miközben a nyelvileg célirányos közlemény, információ vagy hír esetében ne legyen kötelező a kétnyelvűség. A román nacionalisták által szorgalmazott “Romániában, románul” elv már csak azért sem helyénvaló mivel mi, magyarok is pont ugyanolyan emberek vagyunk. Nekünk (és ez akármennyire is nem tetszik pár egyénnek) UGYANAZ jár, ami a másiknak. Mi UGYANÚGY fizetjük az adót, mi UGYANÚGY elmegyünk szavazni de még csak ugyanazt is esszük, sőt ugyanolyat is - elnézést a kifejezésért - szarunk. Ha a ROMÁN TÖRVÉNYEK lehetővé teszik a kétnyelvűséget, akkor azt mi igenis AKARJUK. Mert az JÁR nekünk. Javasoljuk minden román embernek, gondolkozzon el ezen – már ha van kedve hozzá. Persze, egyszerűbb minket fikázni, mert akkor megspórolódik az agykapacitás az esti tévéműsorra ahol a magyarságot mint, megtűrt nemzet állítja be a vezető román csatorna. Ezzel azt sugallva, hogy itt mi valami félkegyelmű másodrendű polgárocskák vagyunk, akik köszönettel tartoznak a román népnek azért, mert megtűr minket. Itt. Őseink földjén.

Az Erdélyi Magyarságért Egyesület nevében: Aszalos István, a szervezet elnöke