Trónfosztás elhalasztva

Visszanyert valamennyit elvesztett karakterességéből a hatodik generáció

Golf-tesztet írni valódi kihívás. Évtizedek célirányos fejlesztéseivel és millió apró részlet tökéletesre csiszolásával ugyanis annyira ez a modell lett az Autó szinonímája, hogy nehéz a masszából kiemelve jó vagy rossz tulajdonságokat keresni rajta. Ő a mindenkori viszonyítási alap, az autós univerzum centruma, a legegyszerűbb, mégis leghibátlanabb összhatást nyújtó jármű. Időtálló, letisztult, gyengeségektől mentes. És itt be is fejezhetném, hiszen lényegében nem is számít, mit tud, mennyit fogyaszt, milyen minőségű az összeszerelése, az ügyesen felépített imázs már a nevével sugallja, hogy itt gond nem lehet. Csak vegyél meg...

A legapróbb részletek is tudatják, hogy milyen autót birtoklunk.
Mintha nem lenne egyértelmű...

Azért én mégis bátorkodom az átvételkor mindössze nyolc kilométerben levő verdával szerzett élményeket szavakba önteni, még ha a bevezetőben már említett normális közlekedési résztvevő unalmába is degradálódtam. Nem szégyen beismerni, hogy tetszett a szerep, jólesett kilencvennel, hatosba tolt váltóval, alig hozzáérve a gázpedálhoz, feltűnésmentesen „krúzolni” a lenyugvó nap hátrahagyta szürkületben. Szó sem volt fojtogató előzési kényszerről vagy értelmetlen közúti párbajról (ami, bevallom, egy 240 lovas Touareg fedélzetén megmagyarázhatatlan okokból nem így volt), egyszerűen csak a cél lebegett a szemem előtt: eljutni A-pontból B-be. Persze, az elalvás veszélye így sem fenyeget, mivel a látszat ellenére a Golf egyáltalán nem unalmas.

Etalon? A klasszikus elrendezés hibátlan

Ha csak a kormánykerék – melynek légzsákját egészen apró helyre hajtogatták össze – lenne az egyetlen monotonitást megtörő elem, már akkor is boldogsághormonok szabadulhatnának fel, hogy nem egy tömör korongot kell szorongatunk, de a kéz – és a láb – is bárhová ér, mindenhol selymesen tapintanak vissza az anyagok. Mind a négy ajtó mély, tompa puffanással csukódik, a konkurrencia egyetlen más tagja sem tudta ezt a jelentéktelennek tűnő, fülkényeztető, tudat alatt rögtön minőséget sugalló hangot ilyen pompásan megoldani.

Addig észre sem vesszük a forgalomban, míg nem ültünk mi is egyben

A hangszigetelés példás, négyezerig pörgetve csak a fordulatszámmérő – no meg a meggyőző gyorsulás – sejteti, hogy dolgozik valami a motortérben, szélzaj ugyanis még a legális sebességtartományok fölött sem létezik – ellenben ijesztő, hogy már békés tempó mellett milyen hangorkánt képes produkálni az utastérben egy csupán félig lehúzott ablak. Egyenesfutási problémák fel sem merülnek, ahogyan szélérzékenységre is képtelenség panaszkodni. Az erőforrás ismerős, járt már nálunk Jettában és Octaviában, de mindig képes újat mutatni.

Gond nélkül cipeli az 1223 kilót az ismerős TSI

A legnépszerűbb Volkswagen-motor titulusa felé szép lassan lépegető 1197 köbcentis TSI százöt lóereje pontosan illeszkedik az egészhez, ennyi kell, ennél kevesebbel túl lomha, míg többel kihasználhatatlanul erős lenne az autó. Érzésre – a Golfban legalábbis – csak a gyors felpörgés választja el szívó rokonaitól, de a turbólyuk észrevehetetlen, ráadásul az 1550–4100-as fordulatszám-tartományban tisztességesen feszítő 175 newtonméternyi nyomatékkal meglepően fürgén reagál minden pedálérintésre. Kevesebb, mint tizenegy másodperces százas sprintjével nem is az autóstársaknak, inkább a vezetőnek okoz meglepetést, no meg a becsületes rugalmasságot is jó pajtásként fogják köszönteni a „pilóták”, ha „éppen befér” előzésekbe keverednek.

Szép puritánság

És ha épp nem férne be, akkor bízhatunk az ötcsillagos NCAP-teszteredményben és tizenegy légzsákban – egy-egy az A-, B- és C-oszlopokban, két első és első-oldalsó, valamint vezetőoldali térdlufi –, habár húzós helyzetekből valószínűbb, hogy az ABS-EBD-ESP-ASR négyes fog kihúzni (ebben a sorrendben: blokkolásgátló, fékerő-elosztó, menetstabilizáló és kipörgésgátló).

Hihetetlenül egyszerű, de roppant hasznos a parkolóradar

Apró hétköznapi ügyetlenkedések és műanyag karosszériaelemek fényezésének meghorzsolása ellen két megoldással kedveskedik a Golf: egyik a visszagurulásgátló, mely lejtőn megtartja a féknyomást – igaz, alig két másodpercig, úgyhogy érdemes iparkodni a kuplung-gáz virtuózkodással –, a másik a rádió-CD viccesen spártai monokróm kijelzőjén megjelenített parkolóradar.

Nem nagy a tér, de ügyesen kihasználható

Két generációval öregebb testvérével ellentétben a német helykihasználása ideális, még a hátsó traktusban sem szorul a fej vagy a láb, csak három, nem épp nádszál termetű személy esetén válik csípő tájékon kényelmetlenné az utazás. Maximum négy személy szállítása azért is javasolt, mert korlátozott a csomagtér mérete – 350 liter –, bár szükség esetén a hátsó ülések egyetlen mozdulattal, az övek beakadása nélkül előrebillenthetők, 1305 literesre növelve a megpakolható teret. A kormány mögött, illetve az anyósülésen helyet foglalók komfortülések kényelmében pihentethetik testüket, ezek oldaltartása és tömése is „golfosra” van belőve: kanyarban tart, hosszú úton nem zsibbaszt.

A szerénység nagy erény – hat generáció óta tolakodás nélkül bizonyítja, hogy rizsamentes, minőségi szolgáltatásokat nyújt

Kategóriájában egyre többen, egyre jobb autóval próbálkoznak, de úgy tűnik, a trónfosztás egyelőre elhalasztva. Az említett extrák melletti négy elekromos ablak, távirányítós központi zár, fűtött és elektromos külső visszapillantók, légkondi, fedélzeti számítógép, hővédő üvegek és sebességfüggő szervokormány verhetetlen ár-érték arányt biztosít, de eddig is tudtuk, hogy a Golf nem véletlenül fogalom. Tizenötezer eurós indulóára megalapozott, a középső szintű Comfortline 16 000, míg a csúcsfelszereltségű Highline 18 252 eurótól indul, ám a szolid külalakba zárt sportosság híveinek szánt GTD vagy GTI modellekért 27 000, valamint a racionalitással köszönőviszonyban sem levő 270 lóerős R-verzióért 36 000 eurót kell a kereskedésben hagyni.

Kétségtelen, hogy amíg riválisai – Toyota Auris, Seat Leon, Fiat Brava vagy Opel Astra – mind-mind enyhe giccsextrákkal morcosított próbálkozások, addig a 2009-ben Év Autója címet is elnyert Golf VI egyfajta szerény, de erős érzelmeket kiváltó társ. Nem olyan, mint egy bohém, vad, lepedőakrobata tiniszerelem, sokkal inkább mérhető egy házassághoz. A szó pozitív értelmében.

Technikai adatok:

Komment