Pokolba az előítéletekkel

Belevaló, színes egyéniség

Pedig fölöttébb szkeptikusan vettem át a cseh koboldot, egy lebutított Volkswagen Polóra számítva, amiben ráadásul hat szeleppel és tíz pacival kevesebb is van, mint a már korábban tesztelt wolfsburgiban.

Vasgyúró. Soha nem éreztem még hatvan lóerőt ennyire agilisnak

Ehhez képest már az első – brummogó varrógéphang kísérte – gázfröccs és a skálát végigszántó fordulatszámmérő úgy meglódította a szekercével faragott bódét, hogy meglepődöttségemben alig találtam meg a váltó nagyszerűen kézre eső botját. Hogyan lehet ez? A motor egy autóipari matuzsálem, hengerenként két szeleppel, egy vezérműtengellyel, száznyolc newtonméteres maximális forgatónyomatékkal, volt már szerencsém olyan verdához, amely ugyanekkora súllyal ennek több mint kétszeresét tudva sem volt ennyire harapós. Élvezetes meg pláne.

Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy az alap Fabia például egy Mini riválisa lenne, sőt, de a kisautók között tekintélyes tudással bír. És ez a tudás az autó más pontjain is érvényesül.

Szép és jó fogású a műanyag kormánykerék

Vegyük rögtön a belsőt. Összetéveszthetetlen Skoda, egyszerű vonalakkal, funkcionalitásra kihegyezett ergonómiával, nincs egyetlen részlet sem, amitől összegyűlne az ember szájában a nyál, de valamiért mégsem álmosodtam el vezetés közben. Minden a helyén, csukott szemmel is rögtön ott találnám valamennyi vezérlő gomját és kapcsolóját, ahová ösztöneim irányítanak. Az ülések megfelelően kemény tömése remekül tartja a combot, a derék hosszú kilométerek után sem zsibbad, kanyarban ügyesen tart az oldaltámasz. Keresem a kopogós műanyagokat, de a műszerfal felső részébe lágyan süppednek az ujjaim. Hol itt a spórolás? Miért kerül akciósan most mindössze 8933 euróba ez a négykerekű? Magyarázatot követelek, de az autó leadásakor az eladási tanácsadó sokat sejtető mosollyal csak ennyit fűz hozzá: „nálunk a kevesebbért több jár nem csak szlogen”. Egyetértek.

Látszatra és tapintásra is olcsók az elektromos ablakemelők gombjai

Ha nagyon szeretnék kötekedni, akkor hiányolnám a finom műanyagot az ajtók belső borításairól, meg igényesebb elektromos ablakemelő-gombokért áhítoznék, de eszembe jut, hogy ez bizony nem egy Superb. Főleg hátul. Azért a 2465 milliméteres tengelytávra tervezett hátsó tér kisautós szemmel tágas, noha az ülésekre kettőnél több utast a korlátozott szélesség miatt bepasszírozni nem ajánlott. Szerény méretű, megfizethető árú autóban gondolkodó, egy- vagy kétgyermekes családok autójának tudom elsősorban elképzelni, hiszen minden alapigényt képes kielégíteni, sőt, a háromszáz literes csomagtér sem csupán egy apró lyuk, így utazások partnereként nyugodtan lehet rá számítani – mindemellett a poggyásztartó tele is van praktikus ötletekkel (szatyorakasztók, kerékjárati ív mögötti rekeszek, hálót rögzítő fülek).

Háromszáz liter, praktikus részletmegoldásokkal

Az utazáshoz visszatérve, elképesztő módon képes tartani a lépést a nagyokkal, de ehhez szükséges a piros mező közeléig feltáncoltatott fordulatszámmérő – bár zajosnak ekkor sem mondanám, hála a hangszigetelő anyagokkal ügyesen kibélelt motortérnek. Legmeglepőbbnek a kézi légkondi működtetése melletti százharmincas tempó erőlködés nélküli tartása tűnt, és még csak nem is szükséges a lendületből előzés, olyan finoman gyorsul a kis Fabia. A fokozatok kiosztása is első osztályú, jó hosszú ötödikkel, csak a váltó túl kevés erőszükséglettel való kapcsolhatósága ront az összképen. A roppantul könnyű szervokormány csak sejteti, hogy tulajdonképpen mi is történik a kerekek alatt – noha városban verhetetlen lazasággal lehet manőverezni. Ellenben a fék katonás pontossággal végzi a dolgát, néhány meleg helyzetből a gyengén pulzáló fékpedál jelezte aktiválódott blokkolásgátló húzott ki.

Mutatós alufelnikkel feszít a Fabia Family verzió

Nem találtam a kivetnivalót, pedig nem vagyok az olcsó autók híve. Elég, ha a Logan meglehetősen mállós összetákolására vagy a Daewooból Chevroletté avanzsált kezdeti poénmodellekre gondolok, de a Skoda más. Valamennyi új generációs modell – Yeti, Octavia – vezetése közben ott éreztem magam alatt az egyszerűség köntösébe bújtatott minőséget, mely magasról tesz az anyacég hepciáskodást nem mindig mellőző stílusára. Hiába voltam képtelen hosszú távon elképzelni magam az azonos alapokon nyugvó Polo kormánya mögött, ezt a Fabiát gondolkodás nélkül hazavinném. Négy méteres hosszával röhögve parkolnék be a szűk helyekre, anélkül, hogy a szomszédok irigy és megvető pillantásainak lennék kitéve.

Sportos elemeknek hatnak a fekete A- és B-oszlopok

A Fabia nem divatmodell, és nem szenved feltűnési viszketegségben. Magabiztos jármű, dicséretes összeszereléssel, német tesójánál talán picit spártaibb felszereltséggel. Az sem elhanyagolható, hogy Mlada Boleslavban egyetlen autóval több réteg lefedésén is gondolkodtak: a Fabia Family verzió tudatosan a családok igényei szerint összeállított jármű, de a különlegességet kereső fiatalabbaknak is kedveskednek egy Monte Carlo fantázianév mögé bújtatott, visszafogott optikai elemekkel felextrázott kiadással.

Egy életre megtanultam, hogy az autótesztelésben nincs biztos pont. Pokolba az előítéletekkel.

Technikai adatok:

Komment