Francia gyöngyszem

A Renault újra megtalálta az utat a szívmelengető, összetéveszthetetlen formák megalkotásához. Dinamizmust sugall, és nem is okoz csalódást

Az biztos, hogy a Mégane 3 megjelenését semmilyen panasz nem érheti, az ötajtós francia úgy modern és gyönyörű, hogy közben sikerült klasszikusnak és picit sem tolakodónak maradnia. Méretes, sárvédőszélesítésig hátrahúzott első fényszórói, a lökhárító sarkaiba száműzött ködlámpái, szolidan emelkedő övvonala és csapotthátú volta ellenére is harmonikus fara jellegzetes francia eleganciával ruházza fel.

A púpos ötödik ajtón át megközelíthető csomagtér rakodópereme magasra került, viszont a hátsó lámpák belső felével együtt nyíló pakkbejárat elég széles és ideális kialakítású a tér hiánytalan megtöltéséhez, ráadásul mérete – 368 liter – a Mégane közvetlen konkurenseinél nagyobb is – a Ford Focus 363, míg a Volkswagen Golf 350 litert tud felmutatni.

Alaphelyzetben 368, ledöntött ülésekkel 1 129 liter a csomagtér befogadóképessége

Helykínálat szempontjából az osztály élvonalában helyezkedik el a 2 641 milliméteres tengelytávú alsó-középkategóriás, az első fertály kényelme kimagasló, itt gyakorlatilag ugyanazzal a kialakítással találkozunk, mint a Fluence – amely tulajdonképpen a tesztelt modell szedán változata – esetében. A süppedős, puha tapintású műanyag elemek minőségérzete remek, mindössze a bőrbevonatot hiányoltam a kormánykerékről. Az egyszerűbb, belépőszint után – Authentique – következő Expression kivitel még mellőzi a többfunkciós kormányt és a kétzónás légkondicionálót, emiatt a középkonzol is egyszerűbb kialakítású, ám ennek nagy előnye, hogy minden könnyen kiismerhető és valamennyi kapcsoló funkciója egyértelmű.

Enyhén spártai, de remekbeszabott belső

A négyhangszórós alaphangrendszer nem egy Arkamys 3D, ám szépen és tisztán szól, a manuális légkondi pedig hibátlanul képes ellátni feladatát. A kulcs nélküli indítás feláras tétel, az ismert kártyás rendszer – kulcshelyettesítő behelyezése a rádió-CD alatt található nyílásba, majd Start/Stop gombbal indítás – mindenképpen komfortnövelő, a számtalan adattal szolgáló fedélzeti számítógép – következő szervízlátogatásig hátralevő kilométerek száma, pillanatnyi, illetve teljes táv átlagfogyasztása, az üzemanyagtartályban található hajtóanyaggal megtehető távolság –  pedig információk sokaságával segíti a vezetőt. Az ülés magasságállítása mellett az oldaltartás is állítható, a kormánykerék pedig négy irányba mozgatható. A műszerfal szakít a hagyományokkal, érdekesen ötvözi az analóg és digitális kijelzőket – a fordulatszámmérő tradicionális, míg a kilométeróra, a motorhőmérséklet- és az üzemanyagszintjelző egy nagy fehér számlapon digitális formában jelenik meg. Van, akinek nem nyeri el a tetszését, de a sofőr látóterébe folyamatosan belógó méretes számok könnyen leolvashatóvá teszik az értékeket.

Analóg-digitális keverék. Megoszlanak róla a vélemények

A hátsó sor lábtérben lehetne lehelletnyivel tágasabb, amúgy a szövetülésekben helyet foglalva hosszabb távon sem zsibbasztó az utazás. A kényelemhez természetesen a nem túl puha párnázáson túl a makulátlan kialakításra is szükség volt, egy biztos: a Mégane-ban negyedik utasként is jó ülni.

Ha nem túl magas a sofőr vagy az anyós, élmény itt utazni

Úttartás és menetteljesítmény terén kevés ellenfele akad, előbbi a francia autóktól szokatlan módon keményebbre hangolt futóműnek is köszönhető, ám a normálisnál feszesebb hangolás nem megy a kényelem róvására – a Mégane rendíthetetlenül tűri a gyors kanyarvételeket, miközben többnyire sikeresen vasalja simára az út egyenletlenségeit. Az autóban teljesítő, Renault-körökben jól ismert 1.6-os, tizenhat szelepes benzines száztíz lóerőt feszít az útnak, de a hihetetlenül közvetlen gázreakció és a rövid váltóáttételezés kettősének köszönhetően az erő még többnek hat. A hatfokozatú sebességváltó a Fluence-ben megismert egységgel ellentétben jól határoltnak és pontosnak tűnt, bizonytalanság és „puliszkakeverés”-érzet nélkül. Az amúgy általában hosszúra áttételezett hatodik jelen esetben inkább valódi fokozat, mintsem fogyasztáscsökkentő gang benyomását keltette, egyedül a fordulatszámmérő jobboldali sarkában megjelenő váltássegéd zavart, már kétezres fordulatnál is mindig követelve a magasabb fokozatot. A szervokormány tekergetése gyerekjáték, talán ezért is vesz el minden visszajelzés az kerék-út kapcsolatáról, cserébe gondtalan a városi manőverezés.

Fogyasztásból jeles alá osztályzatot érdemel, egyébként tökéletes és érezhetően kiforrott konstrukció az 1.6-os benzines

A Mégane mindenképpen jó választás. Levetkőzte elődei apró konstrukciós hibáit, megbízható és biztonságos – alapáron hat légzsák, elektronikus fékelosztó, vészfékasszisztens és blokkolásgátló, sebességfüggő szervokormány, sofőroldali aszferikus visszapillantó, két IsoFix-gyerekülésrögzítő-pont jár hozzá, de kényelmi tételekben sem szenved hiányt. A legolcsóbb Authentique modell áfás ára – az általunk is tesztelt benzines erőforással – 14.100 , az Expression kivitel 14.800, a Dinamique 17.100 a Privilege szint 17.900 euró, míg az 1.9 dCi csúcsmodell 20.200 euró.

Technikai adatok:

A tesztautót a székelyudvarhelyi Autogroup Simó Renault / Dacia márkaképviselet bocsátotta rendelkezésünkre (elérhetőség: Bethlenfalvi út 298., telefon: 0755 107 102, www.autogroupsimo.ro).

Komment