Tudták, hogy a trauma szó görögül azt jelenti, „seb”? A sebek pedig szörnyeteggé tudnak válni az emberben.
Hány olyan könyvadaptációt láttak eddig, amivel tökéletesen meg voltak elégedve, mert úgy gondolták, hogy a rendezőnek sikerült az író minden rejtett kis gondolatát átültetnie a vászonra? Nem sokat, gondolom. Tévedés ne essék, ebben a felgyorsult, rohanó, folyton időhiánytól szenvedő világban valószínűleg hiába javasolnám, úgyis kevesen vennék kézbe Dennis Lehane Vihar-sziget című könyvét. Pedig megérné. Ha másért nem is, csak hogy igazat adjanak nekem egy dologban: a Shutter Island tökéletes példája a mesterien megfilmesített könyvnek – megvan benne minden apró részlet, de a parányi, bravúros rendezői változtatások a néző számára egy még kivételesebb, különlegesebb történetet eredményeznek.
Ezt a filmet lehetetlenség röviden jellemezni. A Kafkához illő abszurditásoktól kezdve a Truman Show (Jim Carrey) és a Gothika (Halle Berry) bizonyos elemeinek elegyén túl egészen a film teljes hosszán végigáradó Hitchcock-befolyásig minden komponens elképesztő precizitással van egymáshoz illesztve. Ki merem jelenteni, hogy ez a legjobban megépített pszichológiai thriller a Bárányok hallgatnak óta. De ettől függetlenül a géniusz Martin Scorsese rendező remekművét nagyon óvatosan kell nézni.
Hogy miért? Mert ez nem az egyszerű, kikapcsolódási céllal moziba járók filmje, minden percben dolgoztatja az elmét és végig leköti a figyelmet. Felejtsük el a vécére kisurranást vagy a „hamar írok egy sms-t” pillanatokat, ez nem egy valóságtól elrugaszkodott, boldogtalankodó tinédzserek gusztustalanul véres halálát elénk táró történet, hanem egy millió darabból álló kirakós, ami megoldásához a kétórás film minden másodpercére szükség van. A sok trágyahorroron edződött nézők egy részének pedig pont emiatt nem fog tetszeni.
A főszereplő Teddy Daniels rendőrbírót alakító Leonardo DiCaprio színészi alakításában egy fikarcnyi hiba sincs, és nagyon szomorú, hogy pénzügyi okok miatt az eredeti, 2009. október 2-i premiert 2010. február 19-ére halasztották, gyakorlatilag megfosztva az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia által eléggé fekete bárányként kezelt színészt egy esetleges Oscar-jelöléstől – és akár díjtól.
Mert ekkorát alakítani csak egy hozzá hasonló született tehetség képes. Teddy egy II. Világháborút megjárt veterán, aki 1954-ben társával, Chuck Aule-vel (Mark Ruffalo) a Vihar-szigeten működő, elmebeteg bűnözőket gyógyítani próbáló Ashecliff Kórházba látogat egy Rachel Solando (Emily Mortimer) nevű beteg szökésének ügyében. A film hibátlan megkomponáltságát jól illusztrálja, hogy képes már az első percekben megindítani a nézőben a spekulációt: itt valami nem stimmel, semmi sem az, aminek látszik. A cselekmény előrehaladtával a közönséget pedig újra meg újra ugyanabba a csapdába ejtik: elhitetik velük, hogy megoldották a cselekményt, kibogozták a szédítő fordulatok és csavarok végeláthatatlan csomóját, de valamennyiszer csalódniuk kell: a puzzle darabjai egyáltalán nem biztos, hogy oda illenek, ahova a néző előzőleg gondolta.
A lineáris történetet gyakran szakítják meg visszautalások, úgynevezett flashback-ek, amik segítségével Teddy, a zseniális, mégis ijedt, az igazság után csillapíthatatlanul szomjazó nyomozó személyiségét lassan össze tudjuk rakni. Ugyanakkor a hely, a sziget minden részlete az ismeretlentől való félelmeinkre hat: a világítótorony, a legveszélyesebb bezártaknak otthont adó erőd, a sziklák barlangjai mind-mind hatalmasak, mégis klausztrofób érzést és elszigeteltséget árasztanak magukból. Van még ahová felnőniük a Michael Bay-féle agyonsztárolt rendezőknek.
Ki lehet a 67-es páciens? Mi az összefüggés az alábbi nevek között: Edward Daniels, Andrew Laeddis valamint Rachel Solando és Dolores Chanal? Mi történik a világítótoronyban? Számtalan kérdés, amik megválaszolására csak egy mód van: a mű megnézése. Akár többször is.
És meglátják, hogy ez a film mennyire pimaszul játszik az elmével, mennyire hűen mutatja be milyen esetlenek, kiszolgáltatottak, végtelenül naivak tudunk lenni. Elgondolkodtat a valóság valódiságáról. Higgyék el, a film végén minden egyes agysejtjük izomláztól sikítva próbál majd görcsösen a racionalitásba kapaszkodni, miközben attól rettegnek, hogy mi van, ha a való életben sem az semmi, aminek látszik.
Vajon nem vagyunk-e mi is mindannyian egy Viharsziget-féle izolált hely lakói, akiknek igazából semmi más feladatuk nincs, csak hogy szerepet játszanak az őket irányító istenek szórakoztatására?
 |
1 EUR | 4.35 RON |
 |
1 USD | 3.31 RON |
 |
1 GBP | 5.23 RON |
 |
100 HUF | 1.49 RON |
 |
1 XAU | 183.00 RON |
Kedd | Kedd éjszaka  | Szerda |
| Max: -4 °C | Min: -18 °C | Max: -7 °C |
| Kedd | Kedd éjszaka | Szerda |
| Max: -3 °C | Min: -12 °C | Max: -6 °C |
| Kedd | Kedd éjszaka | Szerda |
| Max: -2 °C | Min: -12 °C | Max: -1 °C |
