Így építs magadnak birodalmat – A közösségi háló

Az olvasók túlnyomó többsége talán még soha nem hallotta a fenti nevet, pedig ő az, aki közvetett módon lassan fontosabb szerepet tölt be az életünkben, mint a fizikailag közvetlen közelünkben levő barátaink és ismerőseink. De ki is ő – azon felül, hogy a világ egyik legbefolyásosabb embere és a legfiatalabb dollármilliárdos? Tolvaj, szélhámos, naív, bugyuta vagy minden lépését aprólékosan előre kidolgozó lángelme? – a szabadon hagyott kérdést a kétórás mozi után mindenki önállóan eldöntheti magában.

A filmbeli Zuckerberg amúgy az a tipikus antiszociális zseni, aki az élet egyszerű problémáin épp amiatt akad fenn, hogy intellektuális képességei messze meghaladják az átlagemberekét. Programozó géniusz, akinek a Harvardon tanulás nem presztízskérdés, hanem az életének csupán egy múló szakasza. Egyetemi szobatársaira korlátozódó emberi kapcsolataival is zavaróan cinikus, megközelíthetetlen, tagadhatatlanul nyomoronc, akinek tágabb közösségi szerepe kimerült a bloggerkedésben. Balesetveszélyes – olyan értelemben, hogy csupán egy apró szikra szükségeltetik a benne kavargó gyúlékony egyveleg berobbanásához.

Nem túl gyakori a huszonhat éves, élete elején levő, még aktívan dolgozó fiatalokról készült, valóságon alapuló film, maga Zuckerberg sem volt elragadtatva, amikor tudomására jutott a Facebook-film projekt. Pedig David Fincher rendező a tulajdonképpen már triviálisnak számító „hogyan gazdagodjunk meg néhány hónap alatt” szerű, klisékben fulladozó film helyett egy ízig-vérig jól megkomponált – és ami talán még fontosabb, nem részrehajló – végterméket nyújtott át a nézőknek.

Fincher leginkább elismerésre méltó megvalósításának a kamerán torzításmentesen átjövő, hibátlan hangulatot tartom, igaz, olyan kultuszfilmek rendezőjeként, mint a Benjamin Button különös élete, Hetedik (Se7en) vagy Fight Club volt alkalma megtanulni a tökéletesen kidolgozottra csiszolt mozik elkészítéseinek csínját-bínját.

A közösségi háló egyik nagy hátulütőjét pedig épp az adja, hogy a realisztikusság miatt igazán jól csak egy szűkebb, a programozás világában jártas réteg érti meg, s noha a tálalás igyekszik a hétköznapi emberek „hogyan jött létre a Facebook?” kíváncsiságát is kielégíteni, a szakzsargonokban bővelkedő gyors és szinte követhetetlen párbeszédek itt-ott maguk alá temetik a történetet.

De a film még ennek ellenére is képes teljesen lekötni a figyelmet. Egy hosszadalmas tárgyalás burkába zárt, visszaemlékezésekkel megszakított cselekménye tulajdonképpen hétköznapi sztorinak számít, már amennyire szokványos lehet egy ilyen kaliberű fenomén tündöklésének kezdeteibe betekintést nyerni.

Hét évvel ezelőtt egy lánynak köszönhetően az akkor másodéves egyetemista Zuckerberg annyira bepipult, hogy néhány sör társaságában összetákolta a Harvard kampuszában található lányok összehasonlításával foglalkozó FaceMash.com-ot, ami pár óra alatt az egyetem informatikai rendszerét tönkrevágó forgalmat generált. A szép kezdetet egy Winklevoss-ajánlat követte, ami anyagilag jövedelmező lehetett volna Zuckerberg számára, de ő úgy döntött, hogy a testvérpár ötletét – ami az akkor még fénykorát élő MySpace-hez hasonló, ám kizárólag a Harvadon tanuló hallgatók összekapcsolására szánt portál indítását jelentette – picit feltupírozva megvalósítja a saját elképzeléseit. Eduardo Saverin, Zuckerberg talán egyetlen barátja és az indulás anyagi támogatója agytröszt társával így hát 2004 februárjában hódító útjára indította a TheFacebook.com-ot. Annak, ami utána következett, mostmár szinte mindannyian részesei vagyunk (2010 februárjában publikált cikkünk idején az erdélyi fiatalok csupán 46,8 százaléka rendelkezett FB oldallal, mára ez az arány 70 százalék feletti). Az amerikai álom megvalósítása azonban közel sem volt ilyen akadálymentes. Hiénák, árulók, pénzszagra lecsapó semmittevők gyűrűjében szinte lehetetlen régi önmagunkként megmaradni. A közösségi háló ezt kitűnően illusztrálja is.

Az új évezred generációját megjelenítő, igazán a saját idejében játszódó film rendeltetése mégsem pusztán egy koleszszobából dollármilliárdossá nőtt legenda széles közönséggel való megismertetése, hiszen nagy hangsúly fektetődik az emberi kapcsolatokra és a karakterfejlődésre, amit ambíció és árulás övez – igaz, mindezek egyetemes témák, melyeket szinte végtelen számú, többé-kevésbé nagyszerű mozi (f)elhasznált már, de Zuckerberg nevével igazán egyedi, jellegzetes, fekete humorral fűszerezett alkotás színesíti a listát, viszonylag kezdő, de botrányosan jól alakító színészekkel.
Egyetlen kérdésként már csak az marad, hogy az interweb folyamatos evolúciójával járó újabbnál újabb kiaknázatlan lehetőségekkel ki fog tudni még jövedelmezőbben élni. Lesz még egyáltalán élet a Facebookon túl?

Komment