malpraxis

Tisztelettel Üdvözlök Mindenkit!

Én jelenleg Magyarországon élek de kovásznán születtem, nevelkedtem és még szeretnék hazatérni, itt kint mentősként dolgozok,mentőszakápolóként.Otthon voltam. Édesapám hazaérve a munkából, elpanaszolja hogy fáj a jobb szeme lehet hogy beleszökött valami, flexel dolgozott. Gyorsan autóba és mivel kovásznán nincs szemészeti ügyelet ezért Sepsiszentgyörgyre indultam. Megérkezéskor mint minden idegen intézményben vagy bárhol csengetünk a kijelölt csengőn. Az ügyeletes asszisztens már köszönés helyet arrogánsan a másik bejárathoz küld. Mikor felérünk elmondjuk mi a panasz, erre jön az első válasz: "A doktornő behívós és nem köteles bejönni" Mondtam a hölgynek hogy ez nem egészen így van szerintem, adjon egy írásos papírt hogy nem hajlandóak ellátni az édesapám és el is mentünk. Nem majd telefonál a doktornőnek, de tudjuk meg hogy nem jön be mert dolga van és nem fizetik neki. Na hosszas telefonbeszélgetés után kiderül hogy hajlandó bejönni a doktornő de csak akkor ha autóval utána megyek. Mondtam jó rendben van csak legyen már vége. Elindultam a doktornőért, mikor megérkezek sehol senki. Majd egyszer csak megjelenik egy nő köszönés sehol, bemutatkozás sehol, idézem az első szavait: „Hamarabb nem lehetett jönni, estére fájdult meg a szeme?”. Illedelmesen köszöntem: „Jó estét kívánok. Gondolom ön a doktornő.” Jön a válasz: „mivel ez nulla urgencás ezért neki mentőt nem adnak ő meg gyalogolni nem fog” vagyis a szemben az idegen test az nem igényel sürgősségi ellátást. Ekkor elszakadt a cérnám, mi az, hogy nem sürgősségi feladat, akár maradandó sérülést is okozhat az azonnali ellátás hiánya, ezért legyen szíves és lássa el az édesapám. Mert neki ne mondjam meg hogy mi a sürgősség. Különben is Magyarországon ha nincs taj száma (egészségbiztosítás) valakinek el sem látják. Mondtam a doktornőnek hogy igenis államközi egyezmény van a sürgősségi beteg ellátásra vonatkozóan, ehhez nincs szükség még egészségbiztosításra sem. De semmi baj csak lássák el az édesapám aztán kész. De hogy nekik milyen kevés a fizetésük! És milyen sokat levonnak! Kérdezem: Köszöni sem tudott megtanulni az egyetemen? Minek nekik több fizetés mikor még ezért sem dolgoznak meg! Ahhoz képest, hogy az átlagember mennyit keres nekik elég szép a fizetésük. Nagy nehézségek árán eltávolították az idegen testet. Már azon voltam hogy haza sem viszem, amikor mondta hogy marad még ezért mehetünk. Ez a történet nem változtatja meg a hozzá állásomat tekintve a hivatásomhoz. Ennek élek, és szeretem a munkám.

Üdvözletem A Sepsiszentgyörgyi Szemészeti osztály dolgozóinak és vezetőinek!!!

Köszönöm szépen a lehetőséget

Köszönöm a részvétnyílvánítást és a véleményt..

Arra szeretnék kérni mindenkit,hogy ha hasonló hozzáállást és viselkedésmódot tapasztaltak az udvarhelyi korházban írják le itt.Tudom,hogy sokan félnek ott bennt véleményt nyílvánítani, mivel arra gondolnak,hogy szeretteik ott vannak vagy akár önmaguk és emiatt még esetleg problémájuk lehet...Engem is ez tartott vissza és az,hogy az orvosi kamara (akik elbírálják a feljelentéseket,reklamációkat) az orvosaink ma is praktizáló ismerősei..ja és a statisztikák szerint az ilyen feljelentésekből csak 2 x rugtak ki dokit: az egyik levágta a betege nemi szervét tévedésből a másik meg megerőszakolta és kidobta az ablakon a beteget..Ez a mi igazságszolgáltatásunk...nem csoda ha azt érzik így kedves doktoraink,hogy bármit megengedhetnek maguknak..Mi betegek és hozzátartozók féltjük magunkat,szeretteinket ezért hallgatunk..de kár,hogy nekik nincs féltenivalójuk mivel szakorvoshiány is van...Na de itt legalább névtelenül mindenki leírhatná legalább megtudnák ők is mi a véleményünk és ezzel megmutatnánk,hogy nem alacsonyodunk le az Ő szintjükre mivel nem fogadjuk el az ő értékrendjüket,viselkedési normáikat.És ha valakit érdekelne vannak betegjogi törvények is..csak sajnos arról még a korházigazgató sem beszélt a "problémás unokának" ..

ÍRJATOK!!!!    MESÉLJETEK!!!!!

Őszinte részvétem. Nagyon plasztikus volt ennek a pár utolsó percnek a leírása. Azon túlmenően, hogy a kórházi szenvtelenség és az orvosi egykedvűség volt az elbeszélés egyik fő mondanivalója, engem mégis az indított könnyekre, hogy kiérződött, mennyire szereti-szerette "Mamit" az elmesélő. Ez a kacsolat egész biztosan fel van jegyezve az "Élet Könyvébe".

Köszönöm, Sajci

A tegnap meghalt Nagymamám...az udvarhelyi korházban..Délelőtt 10 órakor betelefonáltunk,azt mondták minden rendben fel fog épülni a 8 napja történt infarktusból.Fél 2-kor meg nem találtuk az ágyában.A szobatársak mondták el,hogy elvitték az intenziv osztályra mert rosszul lett.felérve azt láttam,hogy lélegeztetőgépen van és alig van szívverése.Az ott álló alkalmazottak közül senki sem tudott semmit róla,hogy mi van vele mi történt.Kérdéseimre azt mondták,hogy az ügyeletes intenzives orvos fog válaszolni O doki,de őt kérdezve azt a választ kaptuk,hogy a kezelőorvosa K doki majd elmondja mi történt mert ő sem tudja.Csak azt tudja mondani,hogy meg fog halni vagyis akár kijelentheti,hogy meghalt mivel csak a lélegeztetőgép élteti.Persze a kezelőorvos K doki 1 kor elment...Visszamentünk Mamihoz,próbáltunk még megragadni pár képet az arcából,kezéből,abból ami még maradt belőle..néztük ahogy robotosan emelkedik a melkasa a lélegeztetőgéptől és közben abban reménykedtünk hátha valami csoda történik és kinyitja a szemét és minden rendbejön de csak O doki jött be és azt mondta menjünkmár ki ,nem értjük,hogy meghalt??? Erre mondtukhogy maradni szeretnénk...ha már megfosztottak attól,hogy mellette legyünk amikor haldoklott mert egy telefont sem adtak ,akkor legalább hagyják,hogy elbúcsúzzunk tőle..Erre elkezdte ráncigálni le a mami hajszálvékonyra kopott jeggyűrűjét minden szó nélkül...Ez volt az utolsó csepp a pohárban..Mondtam,hogy nem lehetne ezt akkor amikor elmentünk...erre ő:ez a kötelessége..jó mondom de legalább szóljon,hogy sajnálom,ez a dolgom megengednék,hogy levegyem? Nem értem..minden magyarázat nélkül,megfosztva attól,hogy vele legyünk az utolsó pillanatokbana,a Mami jeggyűrűjével és az aznapi Neki szánt ebédjével sokkos llapotban vonultunk haza...Nem értem és nem tudom felfogni hol van az emberség...Lapozgatom a betegvédelmi jogokat és azon agyalok mit kéne tennem..nem Mamiért érte már semmit sem tehetek...hanem a többi betegért akik félnek,kiszolgáltatottnak,védtelennek,elveszettnek érzik magukat amiért így bánnak velük..Nem a szájukkal dolgoznak a Doktor Urak,igaz??? tehát pár jó szót ki lehet nyögni...ha nem a betegért akkor azért a zsebbe dugott adományért..nem agyagból vagyunk amit formázunk ,újragyúrunk,kiégetünk,hogy váza legyen belőle..hanem érző lelkekből...legalábbis mi Betegek és Hozzátartozók...