Vasárnap volt egy hete, hogy lángra kapott az Artera Alapítvány kadicsfalvi székhelye. A tűzben a lakóházként is szolgáló épület három szobája, a tetőszerkezet és a manzárdhelyiség is megéget, továbbá odaveszett az alapítvány számos tulajdona. Lőrincz Zsuzsánna, az Artera Alapítvány elnöke példás összefogásról számolt be portálunknak, elmondta: a szeretetnek közösségformáló ereje is van.

A kadicsfalvi épület január 22-én, vasárnap délután négy órakor kapott lángra, a tüzet a fűtésrendszerhez csatlakozó inoxkémény túlhevülése okozta. A helyszínre érkező tűzoltók rövid időn belül megfékezték a lángokat, sérültje ugyan nem volt a tűzesetnek, viszont jelentős anyagi károkat okozott. „A ház három szobája, a fürdő és a méretes terasz mind megégett, de az oltásban a földszinti helyiség is megázott” – számolt be Lőrincz Zsuzsánna. Az Artera Alapítvány székhelyéül is szolgáló házban több értékes bútor – öt festett asztal székestől, öt festett ágy és számtalan festett láda –, valamint a szervezet számítógépei is odavesztek. „Az alsó szobában lévő 2000 katalógus mind megázott, a menthető példányokat még három napig szárítgattuk” – mesélte az alapítvány vezetője.

Az eset után a károsult család előbb a szomszédoknál húzta meg magát, majd a telken lévő nyári lakba költöztek. „Jelenleg a kis házikóban lakunk, ide halmoztuk fel a megmaradt ingóságokat, ideiglenesen az alapítvány is itt működik” – magyarázta Lőrincz Zsuzsánna. A szervezet vezetője elmondta, nincs elkeseredve, nagy árat fizetett ugyan a család, de megerősödött az emberekbe vetett hite. „Röviddel a tűz kitörése után, még a tűzoltók megérkezése előtt több mint 50 szomszéd sietett a helyszínre: segítettek, ahol tudtak, mentették, ami menthető. A férjemmel azóta is ámulunk, hogy az emberek mennyire tudták, mit kell ilyenkor csinálni” – tudtuk meg. Az újjáépítési munkálatokban számos kadicsfalvi és udvarhelyi cég segédkezett, de gyűjtést szerveztek a szomszédok és a Mária Rádió munkaközössége is.
„A kézművesek kalákában dolgoztak, még Kovászna megyéből is érkeztek segítők” – mesélte Lőrincz Zsuzsánna, hozzáfűzve: „hálát adunk a jó Istennek, hogy itt élünk, s kérjük, hogy védelmezze ezeket az embereket, hisz a földkerekségen nem sok nemzet büszkélkedhet ilyen lelkületű közösséggel”.