A szülők kiállnak az óvónő mellett

Neked sincs gyereked, meglatszik :)

Mindazon emberkek akik vedik es foleg azok, akiknek gyerekuk van kivancsi lennek ha sajat kolykukkel tortenik meg az eset hogy reagalnak le, Johet a felmento sereg, anyos, szulo, apos bizottsag is de ha a sajat gyereked kotnek le, a lovat sem erdekli szalaggal vagy budipapirral vagy barmivel, TE hogy reagalnad le?nem igy az biztos... gondoltam. Lehet en sem, deamig nem a SAJATODDAL tortenik meg addig hiaba verjuk a nyalunkat hogy szegeny no igy szegeny no ugy... valaki vagy szereti a gyerekeket es vannak eszkozei vagy uljon otthon. Kerdem en , a sajatjat is lekotne' szalaggal, csokorra kotve'??? Ovoneni?...

Nos, hogy megnyugodva látszik a király is, ipszilonok is, és mielőtt a cikk az archívumba kerülne, még egy hozzászólást megreszkírozok. Kedves szülők, nagyon szép dolog így kiállni az óvónő mellett, csakhogy itt a fórumon az nem elég. Ugyanis, ha a tanfelügyelőség vizsgálatot indít, annak legtöbb esetben megrovás a vége. Írásbeli, aminek közvetlen hozadéka az évi minősítésnek a nagyon jóról a jóra való leértékelése (jobbik esetben). Ez után az óvónő négy kerek esztendeig semmiféle jövedelemmel járó versenyen nem vehet részt (érdemfokozat, fokozati vizsga, stb), sőt, leépítéseknél előnyt élvez. Mi lenne a megoldás (ha még nincs döntés)? Olyan jogtanácsos bevonása, aki egy cseppet saját bőrén érzi a kezelhetetlen gyerekekkel járó feszültségeket. Ha egy ilyen jogtanácsos konzultálna a tanfelügyelőség jogtanácsosával, talán el lehetne érni egy ejnye-bejnye szóbeli figyelmeztetést. Merthogy az esetet, ami történt, több árnyalatban lehet elemezni, értelmezni. S a pakliban az is benne van, hogy az óvónőre vonatkozó elítélő ítélettel a fegyelmezetlen gyerek agyacskájába beépül a sérthetetlenség tudata. Ami nagyon veszélyes nemcsak a gyereknek, hanem az osztálytársainak is, szüleinek is. Jó éjt mindenkinek.

egye=ugye

"...egy nagyon kekeckedő ember lehetsz, ha semmi pozitívumot nem tudsz írni, csak kötözködni."(89) És te? (mellesleg az x faktor csupán kontravicc, ami egye, nem vicc)

Te még mindig egy destruktív idióta vagy. De ne idegesítsd magad. Kár lenne. Úgysem tehetsz semmit. Már késő.
Hagyd az okos gondolatokat másra, és te csak nézd tovább az X faktorhoz hasonló műsorokat.

A 70-es hozzászólás első mondata még mindig érvényes.

Na erről van szó. Nagy gyerekvédő anyatigrisek. A kölköket ki vonja felelősségre? Vagy a Hollanda anyukát? Térítsenek kárt, amiért három éven keresztül szennyezték a micimackó csoport légkörét, a valódi gyerekek lelkét. Ennyi. És húzzanak az oviból!

Te tényleg nem tudsz olvasni. Mert ha tudnál, akkor látnád, hogy nem az Övé az utolsó írás.
Máskülönben, egy nagyon kekeckedő ember lehetsz, ha semmi pozitívumot nem tudsz írni, csak kötözködni.

a 84-es hozzászólás utolsó mondata: "Ide többet nem írok, hogy ne az enyém legyen az utolsó szó :)"

Én elolvastam és aki ezt írta az kap tőlem egy tízest.

A Hófehérke Óvoda Micimackó csoportjának Szülői Közössége megdöbbenéssel értesült a múlt héten megjelent Székely Hírmondó hasábján illetve a rádióban közreadott rosszindulatú lejáratás hallatán. A médiának előnye, hogy hamarabb értesül az információkról, mint az érintett személyek, de nem hisszük, hogy ez egy járható út a konfliktus megoldására. Szükségét érezzük annak, ha már ilyen nyilvánosságot kapott ez az eset, akkor a többi szülő szemszögéből is megvilágítsuk a problémát és megismerjék az olvasók és az érintett személyek a mi véleményünket is. Több szülő a legutolsó szülőértekezlet során értesült az eseményekről, ahova a panaszos szülő ez alkalommal sem jött el. Hogy miért ez alkalommal sem? A négy év alatt megtartott szülőértekezleteken nagyon ritkán találkoztunk vele, noha több szülőnek is panasza volt a gyerekei agresszív viselkedésére, amit közösen kellett volna orvosolni.
Felmerült a kérdés bennünk, hogy mi a szülő és az óvónő feladata a gyerekek nevelése terén? Mielőtt ezt részletesebben kifejtenénk egy kicsit gondoljunk bele, hogy mi történik akkor, amikor a gyerek óvodába kezd járni. Ez az első nagyobb szociális közeg, amivel találkozik az otthoni védőburok után. Mint minden szociális közeg a maga írott és íratlan szabályaival rendelkezik, amelyekhez alkalmazkodni kell a harmonikus együttélés érdekében. Mi szülők is ezzel találkoztunk az első óvodai szülőértekezleten , megismertük és elfogadtuk az óvoda belső szabályzatát, mely szerint, ha problémák jelentkeznek bármilyen téren azt előbb az óvónővel, majd az intézmény vezetőségével kell rendezni.
Hasonlóképpen, ezzel találkoztak a gyerekek is az első óvodai napokon, amikor az óvónénikkel megbeszélték a csoportszabályokat. Az igaz, hogy a négy év alatt több óvónő volt a csoportban, – összesen négy és egy stabil – de ezek a szabályokat folyamatosan újra tárgyaltuk. Minden olyan döntés, amely a gyerekek óvodai életében szerepet játszott, közös szülői beleegyezés alapján történt. Az óvónők feladata úgy nevelni a gyerekeket, hogy ezek a szabályok hatékonyan működjenek, de mi történik akkor, ha valaki nem tartja be ezeket a szabályokat? Milyen eszközökkel tudja korrigálni a felmerülő zavaró tényezőket? A gyerekek más és más családból jönnek, ahol mások az erkölcsök, mások a nevelési elvek és szokások, amit szabad az egyik helyen, az máshol tiltott. Ettől színes a világ, azonban nem kerülheti el a figyelmünket, hogy a nevelés pozitív, negatív hatásait a gyerek viselkedésében hordozza. Akármennyire nehéz elfogadni, a pedagógusnak közelíteni kell a szélsőségeket a társadalom által megszabott viselkedési normák irányába, a legősibb eszközökkel: példamutatással, jutalmazással és nem utolsó sorban a büntetéssel. Ezt tették a régmúlt idők pedagógusai is, akik szintén megbüntették a rakoncátlan diákot, a szülő pedig nem a pedagógus ellen „dolgozott”, hanem társa volt a nevelésben.
Számunkra, szülőknek az óvoda és a csoport pedagógusai lehetőséget biztosítottak az együttműködésre, mind csoportos szülőértekezleten, mind az egyéni fogadóórákon. Tudomásunk szerint a panaszos szülő nem élt ezekkel a lehetőségekkel. Panaszok halmazát ontotta a médián keresztül az óvodára és a csoport pedagógusaira, nem vállalva a szemtől szembeni konfrontációt. Mint ahogy egyik szülő mondja „aki az óvónőt ilyen szörnyűséggel vádolja és nem mer a szülőtársak szemébe nézni, annak nem lehet igaza, itt valami bibis!”.
Másik szülő leveléből idézünk „Miért nem teszi fel a kérdést senki, hogy ha ennyire elégedetlen volt az eddigi óvodai tevékenységgel, miért nem adott hangot ennek soha, miért kellett elteljen négy év együtt, ha nem bízott az óvoda pedagógusaiban és azoknak módszereiben?? Ha sarkítva akarjuk látni a dolgokat és sarkítva fogalmazni miszerint a gyereket pszichésen megviselte az óvónéni büntetése akkor úgy is feltehetnénk a kérdést: hány csoporttársat viselt meg pszichésen az ikerpár viselkedése az együtt töltött óvodai évek alatt? Hány gyereknek vonták el a figyelmüket a tanulástól, felborították a rendet, a fegyelmet?” Ahogy erre a másik szülő reagál: „Elnézést a kifejezésér, de ennyire szófogadatlan gyerekeket nem láttam és a fegyelmezetlenségre nem az óvónéninek, hanem első sorban a szülőnek kellene megoldást találjon. Az én gyerekem soha nem panaszkodott, csak dicsérte Ági óvónénit”
Végül egy olyan szülő véleménye aki nem most ismerte meg Ági óvónénit:
„Első nevelt gyermekem, amikor három és fél évesen kezdte az óvodát Ágnes csoportjába került. A csoport akkor nem kiscsoportként működött, hanem nagycsoportként, ennek ellenére az óvónéni nagyon odafigyelt az én gyerekemre. Értelmi, érzelmi, szociális és motorikus képességeit korának megfelelően fejlesztette, segített lemaradásait behozni. Az óvónéni érdeklődő, odaadó munkájának köszönhetően már az első hónapokban érezhető volt a változás a gyerekem fejlődésében. Az eltöltött másfél év alatt gyermekem behozta lemaradásait. Ez idő alatt nagyon sokat beszélgettünk az óvónénivel. Ma egy boldog első osztályos, aki mindig mosolyog nem hátrál meg a nehézségek elől, bátran szembenéz mindennel. Boldog voltam, amikor tudomásomra jutott, hogy a másik gyermekem óvónője is Ágnes lesz. Az elmúlt hónapok azt tapasztaltam, hogy a két óvónéni nagyon harmonikus kapcsolatban tud együtt dolgozni és mindez a gyermekek tevékenységén érzelmi, értelmi képességein is jól érezhető.”
Reményünket fejezzük ki, hogy pozitív kimenetelű lesz a kivizsgálás, a gyerekeink továbbra is örülhetnek Ági óvónéni személyének, a két óvónő nyugodtan folytathatja a gyerekek felkészítését az iskolára, valamint az óvóda hírneve tovább erősödik, azáltal, hogy még egy ilyen nagyságrendű problémát is sikeresen kezel. Bízunk benne , hogy a szülő is megnyugszik és elindul egy olyan úton, amely segít feloldani a problémákat az óvodában, a közösségben és a családban.

Na, ezt kiütöttük. Általában a szuper intelligens emberekre jellemző, hogy nem bírják a kritikát :)) (ha érted). Tehát, vissza lehet térni a cikkre. Csakhogy az már annyira ki van zsigerelve, hogy nincs amit már hozzátenni. Hacsak nem azt, hogy Both Ildikótól elvárnám, hogy a fejleményekről egy pár sort írna. Ilyesmit: kirúgták az óvónénit, vagy felszámolták az óvodát, esetleg tanügyminiszter lett az igazgatónő, vagy az anyukát béke Nobel díjra jelölték. Esetleg szenzációként hatna az a hír is, hogy az Ikrek bosszúból az óvónénit Prométheusz sziklájához láncolták, hadd egye az a fránya Sas a máját, és hogy mindenki előtt világossá váljék, hogy a bosszú bosszút szül. Na ennyi, de nem az utolsó szó gyanánt.

Köszönöm az építő jellegű kritikádat és a hasonlatodat is.
Lehet, hogy csak én gondolom, rosszul, de a fórumra az emberek azért járnak, hogy megtárgyaljanak dolgokat (ez volt már az ókori görögöknél is - de lehet, hogy megint tévedek és neked van igazad), mert ha nem akkor elég lenne cikkeket olvasni.
Lehet, hogy nagyokosnak tűnök, és úgy is adóm elő magam, de nem próbálok senkit "csak" azért is megbántani.
Konkrétan felhoznám "Zsu" (74-es hozzászóló) esetét. Mit kellett volna tenni? 1) hagyni a fenébe, és ne írni semmit, hadd főjön meg a saját levébe és utálja a világot, hogy olyan amilyen. 2) igazat adni és azt írni, hogy igen, rossz az egész világ, és utálni kell. vagy 3) elmondani, hogy én hogyan látom - ami nem biztos, hogy a jó látásmód - és mondani, hogy nem annyira rossz a világ és van még remény - meg lehet oldani a dolgokat, ha akarjuk - .
Az a baj, hogy amikor írok ide, akkor abban reménykedem, hogy intelligens emberek olvassák. De amikor az olyanok írásait olvasom, mint a tiéd akkor rá kell döbbennem, hogy a buták többségben vannak. Ide többet nem írok, hogy ne az enyém legyen az utolsó szó :)

Kezdetektől fogva figyelemmel követtem a vitát, ami e nem mindennapi, eget-földet megrengető ügy kapcsán kialakult. Már azt hittem, hogy hamvába holt a csillogó elmék pengeváltása. De nem, hálistennek. És a sánta kecskének. Érdeklődéssel vártam a megoldást a kecske-problémára. Őfelsége megoldását. Van egy olyan érzésem, hogy még nincs vége, a királ szereti, ha övé az utolsó szó. Heába, no, ilyen alkat ő. Hozzászólás-sorozatának szelleme leginkább a román nép egykori legszeretettebb fiának, a Kárpátok Géniuszának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a zsenialitására emlékeztetett. Ő volt annyira multilaterál dezvoltát, hogy minden területen tudott értékes útmutatásokat adni.

Na, valahogy így néz ki az okoskodásod a cíkk témájával is. Bízd a szakemberekre, vagy legalábbis azokra, akiket érint. Azt hiszem, hogy neked is van szakterületed, ahol csillogtathatod értelmedet. Ahogy a kecskémmel nem tudtál mit kezdeni, úgy az adott téma is távol áll tőled. Bár nem Hofi mondta, de azért érvényes, miszerint a suszter maradjon a kaptafánál. Üdv, kedves Nakiakirály..

Szerintem nézesd meg a fejed, hogy csak ennyire tellett belőle.
Nem úgy tűnik, mintha rájöttél volna, hogy ez itt egy fórum, ahova véleményeket írogatnak az emberek. Erre Te jössz egy intelligens kecsével. Tudod mit mondott Hofi Géza a kecskére? Ki kellene próbáld a tehenet. Minőségi ugrás.

Van egy kecském. A múlt hét óta sántikál a bal hátsó lábára. Nem tudnád megmondani, mit tegyek?

Kedves yyxxyy!
Azt mondod/írod, hogy ez az eset nem esik bele az általános kategóriába?
Egy óvódásról ne mondjuk, hogy bűnöző és hogy nem lehet semmit kezdeni vele és marad a testi fenyítésnek a lehetősége. Értem, hogy itt sokan az anyukát hibáztatják, de azért az erőszakot ne dicsérjük, mint egyetlen megoldás.

Kedves Zsu!
A sajtó nem demokratikus, mert nem válassza senki. A közszolgálati sajtó politikailag független kellene legyen, de ez nagyon sokszor nem így van. Ezeket azért írom, mert dolgoztam a médiában.
Ha csak eljuttatták a levelet az anyukák és azt mondták, hogy itt egy vélemény, akkor még jó, hogy a cikk írója megpróbálta szenzáció-hajhász módra "feltornászni".
Ha nem értenek egyet az anyukák, mert ők nem arra gondoltak, akkor 2 lehetőség van:
- fizetett reklámként megjelentetni, és akkor nem nyúlhatnak bele az írásba, vagy
- helyreigazítást kérni, és kihangsúlyozni, hogy módosítás nélkül (akár helyesírási hibákkal is - ami nem fogja tükrözni a szerkesztőség véleményét) közöljék le a levelet, ellenkező esetben jogorvoslatot kérnek.

Karó írta a 68. hozzászólásában, amire te válaszoltál. Különben egy derítőállomáson kitűnő szivattyú lennél, ha ilyen könnyen felszívod... Nakiakirály a nagy általánosság konzekvenciájáról ír és példálózik, itt pedig egyedi esetről van szó. Mint ahogy a börtönbe se kerül mindenki, csak azok, akik nem tudnak beilleszkedni a törvények szabta keretek közé. Ez az eset is ide tartozik. És bocs, ha tűrőképességed nem bírja baromságaid utáni kritikát. De ez nem az én hibám.

Hiába mondod el századiknak, hogy a gyereket pofozni kell, ha egyszer se olvastad el nakiakiraly linkjében (20.) található írást ami azt mondja, hogy te pofozod a gyereked, és én majd fizetem a problémáit.
Te képtelen vagy nevelni normálisan a gyereked, az én adómból fizetik a börtönszámlát vagy jobbik esetben a pszichológust.

Kedves X faktoron nevelkedett díszpéldánya a Székely nemzetnek. Áruld el, hogy hol volt szó kizárólag a "velejéig romlott gyermekek"-ről? Az látható, hogy az írással gondjaid vannak, de az olvasással is?

Sajnálattal vettem tudomásul,hogy a szülői közööség által megfogalmazott "olvasói levélben"nem az jelent meg amit a szülők el szerettek volna mondani,az újságíró saját véleményére formálta az egész cikket,Ennyit a demokratikus sajtóról

Kétszer is elolvastam.
Örülök, hogy vannak emberek, akiknek ugyanazon emberi értékek fontosak mint nekem.
Tényleg nincs mit hozzá tennem.

Huh! Sok minden elhangzott a hozzászólásokban, emberekről, intézményről, módszerekről, pro és kontra. Nem reagálok különösebben egyik kommentre sem , inkább a véleményemet osztanám meg erről az egész ügyről.
Nos, kezdjem az elején : az oktatási rendszerünk (és törvényeink) sok kívánni valót hagynak. A fejlett országoknak jól működő, bevált oktatási rendszerük van (és ez ok – okozati összefüggés!). Ha nincs jól működő rendszerünk, a jövőnk egy nagy kérdőjel. Az összes hiba, tévedés, megkérdőjelezhető gyakorlat ellenére SZŰKSÉGÜNK VAN arra az oktatási rendszerre, amink van (a jobbítás reményében). Ezt nincs jogunk szétrúgni, mert ez mindnyájunké.
A pedagógusaink nem mindig állnak a helyzet magaslatán (de nézzünk önmagunkba : mi igen?), ennek sok oka van, generációs felfogásbeli különbségek, különböző “oktatási iskolák” módszereinek alkalmazása, az oktatói gárda “felhígulása” (sok a bedolgozó, helyettesítő, akik egyrészt nem motiváltak, másrészt nem tekintik elhivatottságnak az oktatást), és bizony van pályatévesztett ember is. Erre nincs más gyógyír, a közösségeknek kell megtisztulniuk egy belső folyamatban (kivéve a szélsőséges eseteket). Azért azt is megjegyezném, hogy NAGYON SOK az elkötelezett pedagógus, aki életcéljának, hivatásának tekinti az oktatást, és ebbe mindent belead. És ezek megérdemlik a tiszteletet!
A tanügy, az oktatás (amint fennebb is jeleztem), nem egyszerűen egy szakma, ahol ledolgozzuk a munkaidőt, aztán a kapun kilépve el is felejtettü az aznapi gondokat. Egy pedagógus benne él, benne létezik ebben a közegben, ebben a hivatásban a nap 24 órájában. A napi 5-6 óra oktatás csak a felszín, a hab a tortán. Ezt megelőzi az otthoni felkészülés, az iskolai lyukasórákban való csiszolása az előadásnak, az időközönkénti felkészítők, szakmai képzések. Még az óvodai tevékenység is sok napi felkészülést igényel. Egy pedagógus mindig ápolt, jól öltözött, jó modorú, esetenként jó humorérzékű ember is kell legyen, mert a diák, a gyerek rettenetesen odafigyel a részletekre.
Tehát ebben a tematikában vitázni nem egyszerű kérdés (a fentiekben ezt akartam megvilágítani), ezért elhamarkodott ítéleteket, elmarasztalásokat sem tehetünk a tények alapos ismerete nélkül.
Egy ilyen ügyben (mint a szóban forgó) nem is az a lényeg, hogy kinek van igaza. Elhangzott olyan vélemény, hogy a pedagógusoknak visszafogottabban kellett volna nyilatkozni. Igaz. Elhangzott, hogy sérelem ért szakembereket, inézményeket. Igaz. Elhangzott, hogy a szülő nagyon elítéli az alkalmazott módszert, és ezért elégtételt akar. Igaz. Egy gyereket sérelem ért (állítólag, vagy eltúlozva, nem tudom), de a tény tény marad. AZONBAN, ha ilyen és hasonló ügyekben nem folyik egy normális párbeszéd a felek között, és nem próbálják meg jóhiszeműen, problémamegoldó szándékkal kezelni az ügyet, akkor az ártalmas MINDKÉT félnek, sőt magának a társadalomnak is. Olvastam olyan véleményt is, hogy a gyermek jobban sérült ebben a hercehurcában, mint abban a bizonyos büntetőszékben. Lehet. Tehát gyakorlatilag mindenki megsérült, többé, vagy kevésbé. És kérdem én, KINEK JÓ EZ?
Ergo : ha olyan területeken, mint a tanügy, az egészségügy, a jog, az adminisztráció, akár még a politika is, megfelelő információk hiányában, indulattól vezérelve és nem a logikára hagyatkozva, nem józan ítélőképességgel véleményezünk és foglalunk állást, akkor olyan értékek sérülhetnek az emberek fejében, mint a normális kommunikáció igénye, a békés, toleráns viselkedés, a prioritások fontossága, az emberi tartás megőrzése, a tisztesség, az igazságérzet, és még sorolhatnám.
Emberek, a mentális szennyezés sokkal veszélyesebb dolog, mint hinnénk, mert alattomosan dolgozik. Ezért nézzünk körül, és őrízzük meg értékeinket. Mert ezek a miénk, és ennyink van, ami fontos. És a gyerekeinknek szintén ezeket kell továbbadnunk. Én ezt a tanulságot vontam le a cikkből, és a kommentekből.

Pontosan. Itt nem a jól viselkedő, jótanuló gyerekekről van szó, hanem azokról az egyedekről, akiknek semmi nem szent. És sajnos, hogy ma már a gyerekekről kell ilyen megállapításokat tenni. Századiknak mondom el, hogy a nem túlzásba vitt, egészséges szigor, amibe beletartozik aaz atyai pofon is, ha kell, százszor emberebbet nevelt belőlünk, mint ezek a nyálas-mázos beszéljük meg te kis ördögfickó módszerek.
Én az igazgatónő helyében azonnal eltanácsolnám a gyerekeket. Ha nem felelnek meg a módszerek? Fel is út le is út, menjen magánóvodába, ahol kinyalják a kis popókáját.

Bangó vagy, legfennebb az Y faktorban lehet még esélyed. Itt nem a jókról volt szó, hanem a "velejéig romlott gyermekek"-ről, az őket nevelő szülők nemtörődömségéről, s ha szakszavakkal körülírhatnám, akkor a formális nevelést kiiktató, csupán informális és nonformális nevelést előnybe részesítő esetekről van szó.

Te olvasod amit eddig a kommentelők ide írogattak? Mert nem úgy tűnik.
Lehet, hogy neked a fejedre nőnek a gyerekek, és nem tudsz másként rendet tartani, csak veréssel, de hidd el, hogy lehet másként is. Nézz be jobb gimnáziumokba és állj szóba a legjobb tanulókkal. Azokat nem verik, és mégis jó jegyeik vannak.
Mégis milyen pedagógusok mellett kellene kiállni? Ugye nem Homo ludensre és a hozzájuk hasonlókra gondolsz? Ez itt nem játék.

Egyáltalán nincs felfújva az ügy, ez napjaink egyik legégetőbb problémája, hogy a gyerekeink a fejünkre nőnek, nem tanulnak rendet, fegyelmet, ami úgy gondolom, a társadalmi léthez elengedhetetlen feltétel. Ez az ájabb beteges eszme, miszerint a gyermek, a kis édes, a kis gyenge, a kis ártatlan mindentől óvnivaló lényecske, nagyon kezd visszaütni, és garantálom, hogy az ilyen Hollanda gyerekek fognak az édesanyukájukba rúgni az első adandó alkalommal! Térjünk már észhez! Ki kellene állni a pedagógusok mellett egyszer s mindenkorra! Az nem igaz, hogy a velejéig romlott gyermeket, bármennyire rosszul hangzik, van ilyen, szép szóval nevelni lehet. Ilyen felfogás alapján számoljuk fel a börtönöket, és indulhat a mandula!!!

Most megint nehéz helyzetben érzem magam :(
Nem is olyan régen egy (talán - mert még most sem vagyok biztos, hogy nem csak a hecc kedvéért) idős embernek írtam a következőt:
"Szégyellje magát, hogy egy olyan személy kell elmagyarázza ezeket a dolgokat aki unokája lehetne."
Ezek után kaptam hideget rendesen.
Most megint hasonló érzésem van. Adva van egy önjelölt pedagógus, aki a pedagógus szakmát egyáltalán nem becsüli. Mikor azt írja, hogy a pedagógusok se 50 évvel ez előtt se most nincsenek a helyzet magaslatán. Eközben azt mondja/írja, hogy ő is tanít.
... Egy igazi pedagógus nem csak azzal próbál tanítani, hogy leadja az anyagot, hanem mozdulataival cselekedeteivel is. Nem hiába mondják a régiek, hogy a régi professzorok adtak a ruházkodásukra, és egyenes háttal közlekedtek. A mai tanárok borostásan mennek az iskolába és együtt buliznak a diákjaikkal (kérem, mielőtt támadnának, leírom, hogy nem általánosítani akarok, mert szerencsére ezek kisebbségben vannak. Azért ma is vannak igazi jó pedagógusok!) Erre jön valaki és a következőket írja:
- nincs megfelelési kényszere (sem a szakma sem a gyerekekkel szembe)
- nem veszi túl komolyan magát (ezek szerint a többi dolgot sem)
- nem érdekli a karrier (pár szót a karrierről : "készségek, képességek -kompetenciák - összessége, amelyek alkalmassá teszik az embert a hatékony és /vagy kiváló teljesítményre egy adott szerepben és feladatkörben")
- érdekes, hogy egy olyan ember, aki azt mondja magáról, hogy tanít az az érvelést feleslegesnek tartja ("Érvelni, uram? Lehetne, de itt miért? Érvekre jönnek az ellenérvek, vélt vagy valós igazságok, mindenki rettenetesen fontosnak hiszi magát meg az irományát"). Azért nem szabad elfelejteni, hogy ha egy embernek megfelelő utat mutatunk az itteni írásainkkal (most nem feltétlenül a magaméra gondolok), akkor már nem hiába írogattunk.
Van egy mondás "aki egy lelket is megment, megmenti az egész világot". Nehéz ugye felfogni.
- önnek a tanítás játék. Másnak az élete. Önnek nem fontos a "tekintély", pedig azt nem megkövetelni kell, vagy kiérdemelni, hanem jön magától, ha az ember következetes, szigorú és minden körülmények közt igazságos.
- tudja, ön játszik a gyerekekkel, pedig velük komolyan kell foglalkozni. Nekik fontos, hogy egy mérnök megmutassa, hogy a komoly munkának megvan az eredménye. Hogy ha valaki rendes és megbecsült ember akar lenni, akkor komolyan kell végezze azt amit csinál. És ezt nem úgy tanulják meg, hogy érettségiig játszódnak, aztán jön a nagybetűs élet.
...
Egy másik hozzászólónak azt szeretném elmagyarázni, hogy valóban sok helyen fontos az "ok okozati összefüggés" de nem mindenhol.
Ha egy ember részegen megy a munkahelyére, akkor nem kérdezem meg, hogy mi bántott meg, hanem egyszerűen felbontom a munkaszerződését. Ha egy ember bosszúból megöl valakit, akkor az enyhítő körülmény lehet, de a büntetés nem marad el.
Persze, hogy meghurcoltak személyeket és intézményt. Az igazgatónő nem úgy kellett volna nyilatkozzon. Csak hogy lássa a két nyilatkozat között a különbséget:
Igazgató nő mondta:
"A bántalmazásnak nem vagyok híve, de ez a dolog kétoldalú. Hibáztunk, de az eset nem annyira súlyos (HOGY MOND ILYENT, HOGY NEM ANNYIRA SÚLYOS?), mint amennyire le akarnak járatni bennünket."
e helyett én ilyent nyilatkoztam volna:
"Ameddig nem fejeződik be az ügy kivizsgálása, addig nem tudok nyilatkozni. Még az anyukával sem tudtam személyesen beszélni. Szeretném megemlíteni, hogy az intézményünkben csupa kiváló szakember dolgozik, akik ha hibáznak, akkor megkapják a megfelelő büntetésüket. Ez lehet egy írásos figyelmeztetés, de akár pénzbeli büntetés is. Eddig még ilyent nem kellett alkalmazzunk, de valamikor el kell kezdeni. A szülőket megnyugtatóm, hogy az elkövetkező időszakban több órát fogok tölteni az említett csoportban, és nyugodjanak meg, mert a gyerekek jó kezekben vannak. Köszönöm a sajtó segítségét, hogy egy ilyen ügyben pártatlanul fogalmaz és megpróbál a dolog végére járni. Sokkal jobb, hogy az emberek tiszta képet kapjanak, minthogy elkezdjenek pletykálni és hamis teóriákat gyártani. (pont)"

Egy parányi megjegyzés: "Az óvónő ezen cselekedetén kívül lehet, hogy egy jó szakember, és az anyuka lehet, hogy nem példamutatóan neveli a gyerekeit. DE EBBEN AZ ESETBEN EZEK MELLÉKES DOLGOK! (úgymond járulékos veszteségek) ". Ezek a a legfontosabbak. A pandúri világban mindig az okozat szerint ítélünk, az OK senkit nem érdekel. Sablon szerint kiálltunk kígyót-békát, pedig minden eset más és más. A pedagógia már ilyen. Mind a 65 hozzászólástól tartózkodnék mindaddig, amíg a kiváltó okokat maradéktalanul nem ismerném. Továbbá, meghurcoltak egy óvónőt, megkérdőjelezték az igazgatónő szakképességeit (nem szakemberek), csorbát ejtettek egy intézményen. Közben sehol nem szerepel egy ügyvéd, aki a személyi sértetlenség lehetőségét biztosítaná. Nem csodálkoznék, ha valahonnan (a nagyvilágból, ha valakik olvassák) kerülne egy igazi jogvédő, aki kemény pereket zúdítana mind a szülő, mind pedig a sajtó nyakába. Merthogy a demokrácia jár a szülő mellett az óvónőnek , az igazgatónőnek, az óvodának is.

Kedves Nakiaki úr, logikája első pillantásra pengeélesnek tűnik. Ön abból indul ki, hogy a mundér becsületét a brancsbélinek minden körülmények között meg kell védeni. Ha ön kovács lenne, vagy ács vagy atomfizikus, akkor így is tenne. Tiszteletre méltó hozzáallás, elismerem. De emellett - én úgy gondolom, persze, lehet, hogy tévedek - feltételez nagy adag megfelelési kényszert is.

Nos, bennem nincs ilyen, vagy, ha van, akkor elég kevés. Nincs rá szükségem. És nem veszem túl komolyan önmagamat és jól érzem magam így. Játszom. Tudom, hogy nem túl intelligens dolog, ebben igaza van, Nakiaki úr.:D... Karrier nuku... a tanügyben legalábbis.

A gond az, a kis, alig észrevehetetlen csorba a logikájában ott van, hogy a kovács, az ács de még az atomfizikus sem dolgozik élő "anyaggal", mint a pedagógus. A pedagógusnál a "munka tárgya" a gyermeki lélek! Ha a kovács elront valamit patkolás közben, attól csak a ló sántul le. Ha a pedagógus, akkor azt a kis ember lelke bánja. Ez utóbbit sokkal nehezebb és időigényesebb meggyógyítani, mint a ló lábát. Az anyagi vonzatáról - mert az is van és nem is kevés és hosszú távon - most ne beszéljünk... hosszú lenne... Ezért nem szabad elhallgatni, ha hiba van a Rendszerben, még a brancsbélinek sem. És a nem oda valókat bizony el kell(ene) távolítani, ki kell cserélni...

Érvelni, uram? Lehetne, de itt miért? Érvekre jönnek az ellenérvek, vélt vagy valós igazságok, mindenki rettenetesen fontosnak hiszi magát meg az irományát, az eredmény pedig semmi. Különben is, egy olyan vitában, ahol az érzelmi megközelítés számít, nem érdemes.

Talált is meg nem is, Nakiaki úr. Nem vagyok a szó szoros értelmében vett pedagógus. Mérnök volnék, aki arra merészelt vetemedni, hogy tanít. (Az ilyenekre, mint én, szokták mondani, hogy aki tudja, az csinálja, aki nem, az tanítja...:D) És látom, hogy sok tanult kollégém bizony, na... szóval hát... unja. Csakhát - szerencséje volt, akárcsak nekem. Bekerült a Rendszerbe, annak része lett. De nem tanárnak való. Nem tartom sokra őket, mert kényszeredetten csinálják. Túlesnek rajta, mint a kutya a kerítésen.

Én nem. Én élvezem. Játszom. Nincs "tekintélyem", de nekem nem úgy tűnik, hogy nem tisztelnének. Szeretem a szakmámat és igyekszem megszeretteni a diákjaimmal is. Sikerrel. Nem stresszelem őket. Élvezik. Játszunk.

Visszatérve a cikk lényegére: fenntartom, hogy piti ügy, amit a média fújt fel. Ennél fontosabb dolgok azér' lennének még a tanügyben, kérem tisztelettel... Az óvónőnél elszakadt a "cérna", a kedves anyuka pedig túllőtt a célon. Nem nagyon, csak egy kicsit. Biztosan ráért.

- "Azt azonban tudom, hogy az óvónőnek nem volt joga (és itt nem csak a törvényről, hanem a morális dolgokról és pedagógiai módszerekről zagyválok) a gyereket megkötni, és az anyukának joga volt a nyilvánossághoz fordulni." - idézem önt.

Ebben igazat kell adnom önnek, de: azért nem mindegy, hogy milyen körülmények között történt. A fekete és a fehér közt rengeteg árnyalat lehetséges.
Ami nem használ a gyereknek, az a nyilvános megszégyenítés. Ha az történt. De hogy pontosan mi történt és hogyan, azt nem tudjuk, éppen ezért kár a szócséplésért.

Korrekt szemlélet-." A legfontosabb viszont hogy a szülő a nagyszülő az óvónő, tanító, tanár konszenzusra kell jusson, s egy követ kell fújjon, illetve egyik a másik tiszteletére nevelje a gyerekeket. Ez hiányzik az alap történetből. "

Az óvodában is szabályok vannak, épp úgy mint az életben. Ezeket a szabályokat be kell tartani, még az ilyen hiperaktív gyerekeknek is. Egy masnis kötözésből ekkora botrányt csapni nem szabad.
Az a szülő aki egy ártalmatlan masniból ilyen botrányt kavar, tele van mindenféle komplexussal, családon belül sincs meg az a harmónia, amire egy ekkora gyereknek szüksége van.
Kedves anyuka ezt a harmónia hiányt nem így kell ellensúlyozni, hogy „én majd meg mutatom”.
A gyereknek sem így kell meg mutatni, hogy mennyire szereti. Ezzel a módszerrel hosszú távon csak árt neki.
A megoldás: a fenti idézet természetszerű gyakorlása!

Köszönöm

Huhh, most megint nehéz válaszoljak.
Azt már többször leírtam, hogy sok ember nem áll a helyzet magaslatán. Akkor a legrosszabb a helyzet, amikor többen sorozatban tévednek.
1) az anyuka felháborodott és elszaladt a sajtóhoz ami rossz lépés volt, mert előtte az óvónővel és az igazgatónővel kellett volna higgadtan beszéljen. Ami azt jelenti, hogy végighallgatja és ha nem ért egyet és nem fogadja el a válaszukat akkor továbblép.
2) a sajtó előbb megkérdezi mindkét felet és utána hozza napvilágra. Felhívja az igazgatónőt és elmondja, hogy mi van a birtokában és két óra múlva szeretnének találkozni ami idő alatt az igazgatónő konzultálhat az óvónővel és a jogászával.
3) lehetőleg a gyerekeket kihagyják az egészből és ha mégis mindenképp kellenek a "valómásaik", akkor azt egy szakember játékosan szedi ki belőlük.
4) végezetül, az óvónőt úgy is ellehet marasztalni, hogy építőjellegű legyen rá és a többi szakemberre nézve. Konkrétan, írásban leírni, hogy mit tett rosszul, és helyette mit ajánlanak a szakemberek. Mit kellett volna tegyen. Úgy könnyű szidni valakit, ha helyette nem kínálunk alternatívát.
Ez a véleményem, és válaszom a kérdésére.

egyik kérdésemre, a nélkül

Soha nem nevetnék azon ha valakinek megbuknak a jó szándékai, mert szerintem a céljaink ugyanazok, rendes, tisztes, tanult gyerekeket nevelni, csak más eszközökre esküszünk. Nem vagyok kárörvendő.
Most először értek egyet Önnel azokról a dolgokról melyekkel Homo urat okítja.
Viszont egyenes választ várok Öntől egyik a kérdésemre. Ön szerint a nyilvánosságra tartozik az ügy, abban a tálalásmódban ahogyan azt a szülő tette, s úgy véli helyes ha erről az esetről az igazgatónő a sajtóból értesül. Ez olyan beköpős, bemártós, besúgós hangulatot kelt bennem, akár a secu idejében. Nem?

Kedves Homo úr!
Ha én kovács lennék, akkor NEM mondanám/írnám, hogy a kovácsok sem 50 éve és sem most nincsenek a "helyzet magaslatán és ez nemcsak a rendszer hibája". Helyette azt mondanám, hogy lehetséges, hogy vannak kovácsok akik nem végzik rendesen a munkájukat, de vagyunk páran, akik megvédjük a szakma becsületét.
Igen, biztos vagyok benne, hogy ön nem pedagógus.
Mivel erre magától nem jött rá (a saját írásaiból), ezért azt gondolom, hogy nem túl intelligens. Ez most bánthatja önt, pedig nem ez a szándékom. Csak szeretnék rávilágítani, hogy a dolgok néha roppant egyszerűek. Amikor azt írta, hogy "olyan jól tudnak vitázgatni együtt, ezutánra is jó szórakozást kívánok", akkor az derült ki, hogy nem tud érvelni.
"egy szar ügyet teccettek (HELYESEN TETSZETTEK) óriásira felfújni, olyan ügyet, ami szóra sem érdemes"
Pedig nem egy jelentéktelen ügy. Ha az lenne, akkor itt már rég megmondtuk volna a tutit.
Csak hogy lássa az esendőségemet. Nekem egy kisgyerekem van, akit nem ütöttem meg, és remélem, hogy soha nem is fogok. Én hiszek abban, hogy másként is megoldhatom a ...-at. De ha valami rosszul fog elsülni, akkor Gáspár úr mosolyogva mondhatja, hogy ugye megmondtam.
Én "belinkeltem" (milyen szép magyar szó) ide pár írást, de ha valaki annak ellenére megpofozza a gyerekét akkor nem jelenthetem ki, hogy a gyerekéből egy problémás ember lesz.
Azt azonban tudom, hogy az óvónőnek nem volt joga (és itt nem csak a törvényről, hanem a morális dolgokról és pedagógiai módszerekről zagyválok) a gyereket megkötni, és az anyukának joga volt a nyilvánossághoz fordulni.
Az óvónő ezen cselekedetén kívül lehet, hogy egy jó szakember, és az anyuka lehet, hogy nem példamutatóan neveli a gyerekeit. DE EBBEN AZ ESETBEN EZEK MELLÉKES DOLGOK! (úgymond járulékos veszteségek)

Látja, Gáspár úr, nincs humorérzéke ennek a "szekelihon" serkesztőségének. Még az Ön beírását is kimoderálták, pedig ön nem viccelt. Ön halálkomolyan gondolta, amit írt. Mondjuk, a sértés szándéka sem állt messze öntől... pedig nincs igaza. Ajánlom, hogy próbálja ki, nagyon vagány és élvezetes játék az a kikötözősdi, de az óvónéni eljárásával szemben: mindkét fél beleegyezésével!

A szülök kiállnak... a gyerekek is meglehetne kérdezi,hogy maradjon v menjen a kötözős óvónő....
Aki ilyen hivatást választ, annak legyen türelme a gyerekekhez,vagy inkább jelentkezzen rendőrnőnek.
Vajon hány szülő szeretné ,hogy az óvónő az Ö gyerekét is megkötözze?
Egyáltalán gondolt e arra,hogy másnap az a gyerek milyen kedvel megy óvodába?
Egy hasonló eset:
Az én gyerekem is egy mozgékony gyerek volt a napköziben,aki soha nem tudott aludni és a többit is zavarta,az egyik óvónő ezért gyakran büntette(sarokba állítás kézfelemeléssel),a másik ovonő átvitte egy másik terembe ahol rajzolhatott amíg a többiek aludtak.

A gyerekem a mai napig utálja a büntetőst,a másikról meg most is ugy emlékszik(10 éve),hogy a kedvenc óvónéni

Még ennyit és befejeztem.
1. Ez a gyerek már elmondhatja , hogy róla már írtak az újságban.
2. Ki vonja felelősségre azokat a szülőket, akik a cirkuszaikkal, a válásukkal, és a lehetetlen életmódjukkal okoznak lelki sérüléseket gyermekeiknek?
3. A gyereket nem megalázták, hanem megbüntették. A büntetésre márpedig szükség van. Kiskorban kisebbre, hogy elkerülhesse a felnőttkori nagy büntetéseket.

Sok a duma! Példák érdekelnének, hogy ön miként cselekedett volna. Lehetett volna másképpen? Hogyan??? Tessék kimondani, had tanuljon aki nem tudja.

Szerintem egy pedagogusnak ha nincs turelme a gyerekekhez akkor nezzen mas
elfoglaltsag utan,de egy 5-6 eves gyereket megkotozni elfogathatattlan viselkedes!!!
A megszegyenites-megalazas tonkre teheti a gyerek lelki vilagat es kihatassal lehet
a kesobbi eletere,Sajnalom.

Biztos Ön benne, Nakiaki úr, hogy nem vagyok - esetleg - pedagógus?
Egyébként ugyanaz érvényes Önre is, mint Gáspár úrra... olyan jól tudnak vitázgatni együtt, ezutánra is jó szórakozást kívánok.

Nem az én szavaim, én csak idéztem kellő helyen :)

Kedves Homo úr!
Árulja el, hogy mi tartotta önt vissza, hogy a pedagógus szakmát válasza és jobban csinálja mint mások. Akár 40-50 évvel ez előtt akár ma.
Gondolom azzal sincs tisztába, hogy sokan vannak, akik magyar iskolákat kijárva az egész világon elismert szakemberekként tartották számon.
Azokat kik tanították? Ön?

De Gáspár úr, ön hadban áll az egész világgal? Higgye el, nem érdemes. Amúgy én kutyafáját-nak a bejegyzésére válaszoltam... Önnek nem álltam be a kártyapartijába: egy szar ügyet teccettek óriásira felfújni, olyan ügyet, ami szóra sem érdemes. Egyik tábornak sincs igaza. Se 40-50 évvel ezelőtt, se 20 éve nem voltak sem pedig ma nincsenek a pedagógusok a helyzet magaslatán és ez nemcsak a rendszer hibája. De tény, hogy nagyobbrészt a rendszeré, kedvez a kontraszelekciónak.

Igazad van nem vitázok, csak dühít, mikor valaki perverz elmebeteg. Amúgy nem érdekel a rutinjuk, mert azzal nem győznek le, de köszönöm szavaid.

Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal. :)

Eltévesztette a házszámot! A téma az ovis eset nem a "Találjuk ki, hogy ki a Gáspár András Károly. Csupán ebbe tud belekapaszkodni? Nem tartja méltatlannak saját magához? Én nagyívben sz.....ok arra hogy ki ön, mert tudom hogy olyan aki álnév mögé bújik s onnan kiabál kígyót-békát. Hogy az Ön szavaival éljek: "innen kezdve No Comment".

Nyomozásról akkor beszéljen, ha a cipőmérete is megjelenik, amúgy az egész kb. 20 karakter leütése és pár kattintás...
Annak a szónak semmi köze, csak az "azonosítás" kedvéért kérdeztem rá. Ennyi.
Ja, most ha azt írtam volna, hogy Mihály Dénes, vagy Kovács Lajos, vagy Gróf Szeredai Gábor jobban érezné magát? Kétlem...

Bocs, a kutyafájának szólt, nem xxx-nek

Miért? Talán ő zavarta a foglalkozást?

Tökéletes hozzászólás. Csupa valóság - sajnos.
Szerintem ahogy a ruháknak, úgy a nevelésnek is megvan a maguk divatja - . Az ódivatú neve-
lésnek már régóta látjuk az eredményeit, az újakban több az elmélet mint a gyakorlat. Majd előbb-utóbb kiderül, hogy valami hibázik benne.

Neki éppen eléggé meg van kötve a keze -már ami a módszereket illeti.

Szerintem az óvónőt kellene megkötözni,vajon Ö mit szólna?

Ez nagyon jo pelda.Gratula, ezen a ``kiraly`` sem talal kivetnivalot.Meg ha a vita kedveert hoz is ellenpeldat.

És akkor, hogy lessz? Kirugnak majd sorban minden óvonőt aki nem tudja majd a kisfiút az anyuka elméletei szerint nevelni?

"Egyes gyerekek nem értek meg a szeretetre" - bocsásson meg a kifejezésért, de ez egy oltári nagy baromság. Olyan hogy megérni a szeretetre nincs, ez hülyeség. Alapból szeretettel kell bánni egy gyerekkel s bármit tesz a szeretet éreznie kell, csak a verés ellen agitálók azt hiszik hogy aki illusztratívan odaköt egy gyereket a székhez, megpofoz vagy testileg fenyít az nem szereti a gyermeket. Pedig a kettő nem zárja ki egymást. Azt hiszik, hogy élvezetből teszi azt aki ilyent tesz. Hát nem.

Le a kalappal az óvónő előtt. A gyerekeket alapjában szeretettel kell nevelni, de egységesíteni nem szabad. Egyes gyerekek nem értek meg a szeretetre (és ebben elsősorban a szülők a hibásak), ezekre a finom nevelő hatások nem hatnak rájuk, ezért büntetni kell őket. Az iskolapszihológussal az egyetemen bemagoltattak egy rakás téves eszmét és azokat szajkózza, ahelyett, hogy egy kicsit gondolkozna.

Hogy jön ez ide?
Nyomozott utánam? Egy olyan személy aki anonim szól meg azért mert a vicc kedvéért használok egy olyan címet ami már csak abból az okból sem lehetek, mert nem vagyok spanyol? Vicces és gusztustalan egyben

Ha Ön a "Don" előnevet is használja, akkor nincs amiről vitatkozni :)

Valahogy igy allunk,ahogy on leirta.Teljes mertekben egyet ertek.A ,,jardas felreallas,nemkoszones",nagyon igaz,sajnos,stb...

Sajnálatos, hogy már az oviban is vannak "kezelhetetlen" gyerekek. Ennek oka az, hogy otthon mindent szabad. Nem tudjuk értelmezni, hogy mi a szabadság.
Sokan sajnálják, ha egy gyerekkel így bánnak el (nem lett semmi baja, csontja nem törött), de ki sajnálja azokat akik pl. az iskolában lemaradnak azért, mert az osztályban van néhány fenegyerek (jaj nehogy lelkileg sérüljön!), akikkel nem lehet bírni és reálisan akadályozzák a tanítást, nevelést.
Ágyúval lövünk verébre.

Elolvastam! Vettem a fáradságot és elolvastam. Nem győzött meg, pedig logikus okfejtés. Nem győzött meg, mert teória, s nincs mögötte a gyakorlati tapasztalás igazán-meggyőző ereje. Volt Sztálin, Hitler, Ceausescu, s birka tömeg felsorakozott mögötte. De higgye el, rövid idő után már csak félelemből. Hamar rájött mindenki a felsoroltak kóros elmebajára, de kilépni már nehezebb volt, mint elhülyülni. Egy újabb példa arra, hogy nehezebb tenni, mint vélekedni.
De ne rugaszkodjunk el megint. Visszatérve:
Az elmúlt idők tapasztalata azt mutatja nagyon világosan - legalábbis számomra - hogy az utóbbi 15-20 évben több kárt szenvedett a nevelés módszertana, mint amilyen elrettentő volt az ha egy-egy tanárról kiderült hogy szadistán bánik a gyerekkel.
Vegyünk egy példát, egy egyszerű, tisztalelkű, falusi parasztembert s gyermekét. Az apa elküldi fiát tanulni, mert annyit megértett a világ dolgaiból, hogy a tudás hatalom. A gyerek rosszat tesz, megveri, panaszt hall felőle, megveri, megdicsérik, megsimogatja s farag neki egy falovat. Mivé lesz a gyerek? Nem tanulmányaiban, hanem jellemében. Egyenes, tisztelettudó, korrekt, mert a következetességet, a szigort látta, de mindvégig érezte, hogy az apja minden körülmények között szereti, óvja és védi, csak néha megbünteti mikor rosszat tett. Apjáról, tanítójáról tisztelettel beszél - bár valószínűleg utóbbitól is kapott egy-két pofont - s hálás, mert egy egyenes útra terelték s elindították rajta. Ez jó alap akárki akármit mondhat ellene. Az apa respektálta a tanítót, mert elismerte tudását, gyakorlatát, tapasztalatát. Ugyanakkor a tanító sem lépett át semmilyen határt, mert tudta, hogy az apa azért vasvillát ragadna. Hosszú idők tapasztalata szerint ez a módszer bevált.
Az ellenkező eset arról tesz bizonyságot, hogy ma a felnőtt ugrik félre a gyerek előtt, ha a járda túl szűk, hogy előre kell köszönni egy gyereknek, mert alapból ennyit sem tud, hogy ez az ő feladata lenne, elmegy melletted az utcán s pont egy felnőtt mellé érve beszél a tegnapi ivászatáról, vagy hogy kit, hogy, mikor..... Ha ezért egy felnőtt szót emel, elküldi a francba, s ezt otthon elmondva, jót röhög rajta a szüleivel s azt érzi hogy bátor.
Hiányzik a nevelés, ami, ismétlem, hatástalan, ha nincs eszköz a kezünkben. Száz meg száz teóriát hallottam, hogy hogyan kell a verést helyettesíteni, de hatásában csak az előbb említett eredményt látom. Higgyék el, kérem, a gyerek nevelése nehéz, mert a gyerek nem partner benne, nem akarja hogy kötelező dolgokat kelljen csináljon, s mint ilyen ellenfél aki ott akar kijátszani, megúszni dolgokat ahol csak gyengeséget lát. Minden rossz cselekedetnek, azért hogy ne szaporodjon, meg kell legyen a kellő súlyú következménye. Mitől tarthat egy gyerek? Hogy nem kap laptopot, mobilt? Depressziós lesz s anyuka pszichológushoz viszi, vagy mert nincs rá ideje, enged s megveszi neki a laptopot, mobilt. Nevelési csőd. Nem tévézhetsz vagy számítógépezhetsz! Az sem jó, mert alapból korlátozni kellene, de nem teszik, mert milyen jól elvan a gyerek. Kvázi nincs eszköz. Szép szóval az esetek nagyobb részében lehet hatni a gyerekre, de az a tudat ott kell legyen a gyerekben, hogy más eszközt is választhat az őt nevelő, s az a módszer félő. Ismétlem, ne rettegjen a gyerek, de számoljon a lehetőséggel hogy rosszaságért megbüntethetik.
A legfontosabb viszont hogy a szülő a nagyszülő az óvónő, tanító, tanár konszenzusra kell jusson, s egy követ kell fújjon, illetve egyik a másik tiszteletére nevelje a gyerekeket. Ez hiányzik az alaptörténetből.

Az anyuka vigye olyan óvodába a gyermeket ahol megbízik a pedagógusokba, elvégre szabadon választhat, Funeriu miniszter szerint. 2012 gyermeket székhez kötözni ez az óvónőt minősíti, no comment....A pszichológus is hogyha hallgatott volna okosabb ....Levelet író szülök 1989 elött is voltak.... Konklúzió 2012 ben élünk Romániában s na meg szinte elfelejtettem, hogy az újság is eladó ....

túl filozofáltük egy egyszerü esetet!!! nem hiszem el!

Száz szónak is egy a vége! Otthon a szülő nevelje úgy a gyermeket, ahogy minket neveltek! Hogy létezik, hogy minket tudtak nevelni! Nem volt gond ha egy tasli elcsattant? Nagy baj vana szülőkkel! Sokan nem tudnak nevelni, rosszul állnak hozzá! Mikor mi gyerekek voltunk az ovónő/tanító nő a szülőkkel közösen együttmükődve neveltek! Soha nem támadták egymást! A gyerek volt a hibás! És azt koriggálták közösen! Napjainkban már pszichológusok kellenek a szegény gyereknek! Lehet a szülőt is kéne kezeltetni vele! Ez az eset semmiképp nem sajtóba való!!!!!

Szülőnek mi a célja?

Az a célja, hogy a gyerek esetleg megjavuljon vagy hogy tönkre tegyen egy ovódát?

Ne feledjük, hogy a világon e legtöbb...
helyett
Ne feledjük, hogy a világon A legtöbb...

"...az én véleményem mögött sorakozik fel a nagy többség."
Ez még nem jelent semmit.
A többség akarta Sztálint és Hitlert is, de még Ceausescut is.
Ne feledjük, hogy a világon e legtöbb embert pont Isten neve alatt ölték meg. Elég csak a spanyolok Dél-Amerikában végzett népirtásara gondolni. Tudom, hogy azért nem szabad ennyire elrugaszkodni a valóságtól, de ha vette a fáradságot és elolvasta a két cikket, akkor láthatta, hogy amit Ön ír, hiába a többség véleményével megegyező (ne feledjük, hogy egy országban a többség alul-képzett - iskolázatlan - és most nem a kötelező érettségire gondolok, hanem a valós tárgyi tudásra) azért "lehet" - sőt én ezt tartó valószínűnek - hogy nagyon elavult és káros.

Én nem teszek a világgal semmit, s az már több mint amit ön tesz. Igenis ön és az önhöz hasonlók teszik beteggé. Vegye már észre, hogy hála Istennek, még az én véleményem mögött sorakozik fel a nagy többség.

"Bele lehet magyarázni egy," nem kell oda, mielőtt valaki belekötne!

Én azt az állítást védem, hogy semmi baja nem lett a gyereknek. Nem kell neki semmi pszichológus, hanem az apjától néhány pofon. Anyukának dettó.
A gyerek lelke azért sérülhet esetleg mert ébren tartják benne az emléket. Ez az igazi szadizmus, önmagától ugyanis már rég elfeledte volna. De mostanra már hiszi hogy szenvedett, megalázták, mert ezt akarják elhitetni vele, s szerintem már elferdített valójában. Pedig nem igaz, hogy lelki sérülés érte.
Vissza kellene adni a pedagógusnak is a lehetőséget hogy jó időben elcsattanthasson egy-két taslit. Nem kéne attól tartani, hogy a gyerek baltás gyilkos lesz. Megint mondom nem a mogyorófavesszővel hurkássá veréssel értek egyet. Az olyan aki ilyet tesz én taposnám meg.
A gyereket ne verje, nevelje. Bele lehet magyarázni egy, A vessző nyelvtanilag nem teszi egyértelművé, hogy felsorolja mit ne tegyen, vagy utasít is egyben. Oda lehet magyarázni, a vagyist. Ennyit a belemagyarázásról.
A nyilvánossághoz fordulás indokolt, ha végigjártuk az odáig vezető utat, vagyis más fórumokon nem kaptam panaszomra érdemi gyógyírt.
Milyen veszélyben voltak vagy vannak a gyerekek??? Ne feledjük, hogy mind a mai napig odajárnak, tehát anyuka farkast kiált, de odalöki gyerekeit. Ez nem más mint a saját orromra sz-ás.
A "túl"képzett számomra azt jelenti, hogy képzetlen. Na ez egyértelmű.

A világ nem beteg,csak annak aki úgy véli,mint ön is.Aki negatív dolognak értelmez egyébként teljesen pozitív hozzászólást. Az a legnagyobb baja önnek,hogy azt hiszi a beteg világban ön az egyetlen egészséges.

A gyereket ne verje, (itt van egy vessző) nevelje (vagyis nevelje)!
...
A szöveg értelmezése:
A szöveg írója azt a véleményét írta le, hogy a gyerekeket senki ne verje, hanem nevelje. És ez vonatkozik az anyukákra és óvónőkre is. Ennyi van leírva a 13-as hozzászólásban. Senki ne magyarázzon bele többet mint ami le van írva.
A 6-os hozzászólótól megkérdezem, hogy akkor most mi a nagyobb baj? Hogy egy szakember "túl"képzett vagy ha alul-képzett?
Engem már megvádoltak, hogy védem a szülőt, pedig én nem vitáztam, hogy jól vagy rosszul neveli a gyerekeit, hisz ezt nincs honnan tudjam - nem ismerem. De azt a cselekedetét, hogy a nyilvánossághoz fordult azt megvédem.
"
Szülőként jogunk van az ismert veszélyektől megvédeni a gyerekünket. Tájékoztassuk a helyi közoktatási hatóságot, hogy senkinek nincs joga a gyerekünket veszélyeknek kitenni az iskolában.
"
Tisztelt véleményezők! Az alábbi két írásból kapnak egy kis ízelítőt, a másként gondolkodásról. Olvassák el, aztán lehet támadni. De lehet figyelmen kívül is hagyni a leírtakat :)
http://www.koloknet.hu/?1445-a-gyerek-verve-jo
...
http://nospank.net/vayresh.htm

Emlékezzünk vissza, annak idején nekünk is lekavartak néhány pofont ha rosszalkodtunk. Otthon még kaptunk kettőt, mert ugyebár az óvónő elmondta a szülőknek. Ez nevelés (nem az erőszakot pártolom), nem pszichopatákhoz futtak velünk hogy jaj szegény gyerek nehogy sérüljön. Két pofon rendre tett és ment az élet tovább.
De változnak az idők: a gyereket három méterre megközelíteni nem szabad, nehogy per legyen belőle, mindig dicsérni, hisz a negatív jelző kettétöri személyiségi fejlődését és kibontakozását. Aztán csodálkozunk hogy baltával veri otthon a családot, de felmentjük, mert pillanatnyi zavarában tette. A szülőket kellene kivizsgálni!!!!!!!!, nem az óvónőt!!!!!!!

6 eves a legjobb idoszak beverni a fenekebe.Sokkal hatekonyabb mint teszem azt 16 evesen.Nem beszelve, ha kislanyrol van szo, mert akkor mar pedofilia.

Cikket elolvasva: Mátis Erikának üzenem, hogy a gyereket a szülő is kell nevelje! Ha a szülő nevelte volna szóval és ahogy a pszichológus mondja, akkor már is más a szekér állása kedves Erika! Nevelés állítólagosan otthon elkezdődik (el kéne kezdődjön. de jelen esetben az otthoni nevelés hiányzik)! Ennyit a pszichológiáról és a logikáról!

Az a baj a hozzászólásával, hogy a ilyent ír "anyuka csak azt tette ,amit szíve diktált". Az eszére kellett volna hallgatnia, ha van neki egyáltalán, s akkor lépni, mikor magába szállt s igazán elmondhatná, hogy mindent megtett a gyerekei jólneveltségéért, s nem mástól várja, hogy befoldozza a hiányos nevelésén a lyukakat.
"A gyereket ne verje,nevelje"- NA EZ MI?
Ne verje?? De ki verte??
De ami a legsúlyosabb, hogy ne nevelje. Ön szerint mire való egy pedagógus, ha végzettsége szerint oktató-nevelő?? Tudja anya, az ilyen gondolkodásúak miatt beteg a világ. Megáll az eszem! S még leírja, hogy egy óvónő ne neveljem. Részvétem!

Helyes. Ez lett volna a liberális, európai és a modern pszichológia elveivel megegyező módszer, bár itt is sérült volna a gyermek lelkialkata ha utána a pszichológus nem áll szóba vele, hogy ezt a pozitív tettet feldolgozza és képes legyen a jövőben is megismételni..:)

Hollanda anyuka egy díszpéldány lehet. Gondolom szerinte az lett volna a helyes, ha a kedves kis fiacskája köti a székéhez az óvónőt. Mert ugye az ilyen szófogadatlan gyerekekből lesznek a jővő politikusai, üzletemberei.

Ha ennyire neveletlen az a gyerek és az anyja,ahogy itt leírták páran,nem vagyok óvónő,de biztos találnék másik megoldást is.Sajnálom az esetet,főleg az anyuka miatt,mert itt mindenki összevissza vélekedik róla,pedig valójában csak azt tette ,amit szíve diktált.Én melletted vagyok,és mindenféle erőszakot elítélek.A gyereket ne verje,nevelje!mellett kitartok és hiszem,és tudom,mint 3 gyerek édesanyja ,hogy ez a helyes.

Ismerek én is olyan óvónőket,akik nem szeretik a gyerekeket,10 évvel ezelőtt velünk is megtörtént,hogy igazságtalanul kirúgta az óvónő a gyereket az oviból,mert nem engedheti meg magának 30 év tanítás után,hogy valaki megkérdőjelezze az Ő munkáját.

Rahanjanak a gyerekkel pszichológushoz, de ne egyhez, legalább háromhoz nehogy sérüljön az egyénisége, a lelki fejlődés görbéjének elő- és utógyújtása menthetetlenül eltolódik, aztán lesz belőle egy lelki előtolásos sérült. Egy hülye pedagógus meg egy vacak közüsség miatt, aztán hogyan fog shoppingolni.

De így felnőtt korában is abban reménykedik, hogy megússza a "büntető" székkel? Csak nehogy villany is legyen bele vezetve ...

Korrekt!

Az iskolapszichológus tartson nyíltórát, a bőrgyógyász pedig műtsön vakbélgyulladásos beteget ...

Csak a szülők tudnak segíteni az óvónőnek,a lélekbuvár elmehet ahová én gondolom .Ezek a szétesett tanügy haszonélvezői.Mindent tudnak de egyik sem tart nyiltórát mert csak az elmélethez konyítanak keveset

Az a szulo aki a gyereke pedagogusa ellen agital az magat minositi. Kar a szot pazarolni az ilyen szulore!

Örvendek,hogy még van józan gondolkózo szülő sajnálom az álpedagogusokat meg a "túl"képzet pszihologusokat.Kérdem mit tegyen a pedagogus ha már az ovodás le hülyézi,hogy csak az enyhe minősítéseket emlitsem.Sajnos mindig a nebulonak s a romáknak van igazuk akik állnak rendesen a törvényes sorba mehetnek a fenébe.

Ezek kisgyerekek,nem diákok!6 évesek .És ovi,nem intézet.Van módszer 100 más.

A fiam óvodájában is van "büntetőszék" arra ültetik ha a gyermek nem megfelelően viselkedik. Szerintem jobb módszer mintha csak szavakkal oktatnánk. Ez majd arra is vezethet, hogy felnőttkorában jól megver valakit és majd arra vár, hogy szóba állnak vele ejnye bejnye de rossz voltál.Kell tudatosítani már gyerekkorban, hogy tetteinknek következményei vannak

Sajnos, itt mindenképpen ártatlanok szenvednek. Intézmény hírnevén esik csorba, sokan indulatosan az óvoda vezetőjének menesztéséről szólnak, az óvónőt erkölcsileg és szakmailag megalázzák, s nem utolsó sorban nem tesz ez jót a szóban forgó gyerekeknek sem. Ők is isszák a levét a meggondolatlan, elkapkodott lépéseknek, rágalmazásoknak. Beszélünk a tanintézmények autonómiájáról, s mégis a tanfelügyelőségnek nevezett gittegylet lesz a döntéshozó, mint szaktekintélyekből álló, céltudatos, törvénytisztelő, pedagógusgárda. A gyomrom felfordul tőlük. Tőlük és az iskolapszichológusok, tankönyvekből és írásokból elsajátított, fellegekben járó, értekezéseitől, hogy miként kell egy gyereket kezelni. 10 percet kéne abban vagy más csoportban eltöltsenek, és sírva könyörögnének Vasile Ágnesnek és kollégáinak, hogy tegyenek valamit mert ők képtelenek. Itt a baj. A bírálók, legyen az szülő, pszichológus, tanfelügyelő, mind szakmailag gyengébben áll egy gyakorló pedagógusnál. HAGYJUK ŐKET BÉKÉN, HADD VÉGEZZÉK A MUNKÁJUKAT.
Sokad magammal drukkolunk az óvodának és az óvónőnek.

Amennyiben a többi gyerek szülője kiáll az óvonő mellett (Isten lássa lelküket, hogy hasonlóan tennének-e, ha az ő gyerekükkel is így jár el az óvonő!), ráadásul nekik is panaszuk volt a szóban forgó gyerekekre, és még ráadásul Hollanda Erika anyuka el sem ment a szülői értekezletre, és még ráadás ráadásaként sem a szülőket, sem az óvonőt, sem az igazgatónőt nem méltatta arra, hogy tárgyaljon velük, hanem a sajtóhoz futott (ezt a módszert a gyávát teszik!!!), akkor szégyelje magát, a többi szülőnek van igaza. Olyan a gyermek, mint az anyja, biztosan odahaza is mindent szabad a gyereknek, s ha a szomszéd kisfiú csúnyán rászól, akkor máris fut az anyjához. Azt pedig nem tudom, hogy Mátis Erika iskolapszichológus melyik balliberális intézményben képezte magát, de "szakvéleményével" lehúzhatja magát a vécén, szégyelje magát!